Bringás szemszögből-A Milleniumi vasútvonal
Ugye, a hidegallergiám miatt ritkán veszek már részt raftingtúrán, de legutóbb beugróként besegitettem, régi barátom,  Leskó Laci, (OTP travel, vagy Popeye utazási iroda)  "Salza extrém" kihívásán,

 és ugyebár, érdeklődési köröm mindinkább a kerékpározás országúti vállfaja felé fordult, a vadvizi kajakozás helyében, amely szenvedély kiélése -a: nagyobbrészt a televízió ejrósport cimű műsorának aktuális adásában, Scarponi és Nibali küzdelmeinek gúvadt szemű bámulása, fröccsözés közben,  b:A nemzetközi kerékpárosszövetség, vagy a Doppingellenes gittegyletek indulatos fikázása szakfórumokon c: Alkalmi alkatrészvételek keresése internetes turkálókban és végül d: nem éppen aktuális testalkatom hegyimenővé preparálása a Bükk emelkedőin. Elárulom...itt vagyok a legkevésbé sikeres. De mindig jól el, meg elő  tudtam magam adni, így kaptam egy felajánlást, ingyen út, szállással, mindezért cserébe-ahogy később kedvenc túratársaim, Kiruék neveztek-és lettem ' A SZERELŐ" nem a "Szállitó" :-) Na, ezt úgy kell elképzelni, hogy idehaza, minden hitem, az alkatrészek, és egyéb kütyük, felszerelésének élettartamának meghosszabitására, a rendszeres karbantartás, azaz, a saját bringáim, alkalmasint darabokra szedem, kitakaritom, ezekután, órákig keresgélem a szanaszét szórt csavarokat, szerszámokat, majd összerakosgatom. Néha megcsinálom haveroknak is, és roppant büszke vagyok magamra.... Álszerénynek sem vagyok nevezhető, így azt gondolta, miért is ne? Mibajlehet. Középrészt csak nem kell cserélni, az idő jónak igérkezett, a túra érdekesnek. Nosza.
Nos...a bevezető után, lássuk a medvét.
Éjfélkor kelés, 4.15-re kellett Bp-en lennem. Alig késtem pár percet, igaz, már mindenki ott volt, de a bringákat akkor kezdtük felrakni. A busz, meglepően kényelmes volt, a sofőr meg jó (bár amikor "ellőtte " a csikket Krjanska gora-nal a parkolóban, kicsit megrendült benne a bizalmam...) Haladtunk. Az út eseménytelen, a társaság toleráns, nem volt 10 km-enként pisi kaki szünet, cca 8 óra alatt Krjanska Gora-ba érkeztünk. A parkoló mellett megy el a bicajút, jobbra Tarvisio, balra Jessenice felé. Laci, a Főnök, vagy Kapus, kiépitette a maga kis infrastruktúráját. Egy üveg bor ajándékba, a kávézó főnökének, és a lányok átöltözhetnek a wc-ben, lehet kávézni, én meg nekiállok apró karbantartást végezni, amely nagyobbrészt egy "brand new" gép áruházi átadása következtében rövidre csapott lánc+ rosszul feltett kerék= a váltókanál az alsó fokozatban felfeküdt a hátsó sorra. Először levert a víz-életem első "publikus " szerelése, majd végtelen önbizalom öntött el, a siker láttán....Közben volt eligazitás, ki, mikor merre, és kaptak térképet is a Túrázók, én persze eközben egy nyeregmagasságát állitottam, szvsz....mire végeztem, a parkoló üres volt, nekem térképem sem volt, és kb annyit tudtam, Tarvisioba kell mennem, a hotelbe  :-) No...mindegy. "Begomboltam" mint Ivan Basso, pár kilóméter után elkezdtem utolérgetni az önfeledten fotózgató Túratársakat.
Nos...itt be kell linkeljek egy cikket, amit a neten találtam egy vasútimádó bicajtúrája, a Vonatmagazin.hu-ról, ugyanitt. A nézet, kicsit más szemszög, de a leírás informatív, érdekes, és a képek is mást ismertetnek meg velünk. http://vonatmagazin.blog.hu/2012/08/29/kerekparral_a_felhagyott_vasutvonalon?fb_action_ids=3797167220104&fb_action_types=og.likes&fb_source=timeline_og&action_object_map=%7B%223797167220104%22%3A492897437390116%7D&action_type_map=%7B%223797167220104%22%3A%22og.likes%22%7D&action_ref_map=[]
Röviden, az 1870-es években épült Jessenice-Triest vasútvonalat felszedték (nem az Ork-ok, mint mifelénk a Mahócai kisvasút sinét) Csúszásmentes atomtükör aszfalt, jól értelmezhető útvonaljelölések, és-itt jön a hab-mindez úgy a régi vasút helyén, hogy az állomásokból bringáspihenő lett, az alagutakban fotocellás világitás van,- ne fejeld le a vakondjárat oldalát- a hidak, viaduktok, edereti állapotban meghagyva, néha erdőben, néha a folyó mellett, néha vasúti támfalak mögött haladhatsz, csak a vonatfütty hiányzik, meg a bakter helyett lett büfés. Kilátás az új vasút gigaépitményeira, az autópálya magasépitésű hídjaira, bármire, vízesésekre. Sztem, az alpok, a lexebb, ősszel, késő összel. a szinek a Benetton világát idézik, citrom, és narancs, tűz, és az örökzöldek....

Az út, nem megerőltető. Igazából 1%-ot lejt, átlagban, néha néha szakitja meg egy egy 50-100 méteres szint. Sok a bringás, vannak országútisok, láttam Botecchiát, és egy Willier-t, amit a gazdája vidáman tekert hátsó defekttel.... Sok a Trek, meg a specialized, amit nem értek, minek amerikai cuccot venni, amikor a világ csodáit a digók gyártják-olasz lennék-sose vennék.... Vannak montisok, xc-sek is készültek, valahová a hegyoldalba, de a laza telós bringa ide felesleges, igazából ez, outi terep, vagy kemény telós, nem puha gumis , nem nagymintázatú trekkingnek való. Az első kihívás, a bringaútról fel, közúton a Fusinei tavakhoz. Ez, helyenként bizony 14% kaptató, de megéri, bár fenn a tavi büfében 2 európai egység egy kis sör, de akkor is :-)

Egyébként is a "kapus" fizette (Laci focikapus volt a "nagy" Rába ETO-ban, hajdan) _Gyönyörködtünk, aztán, mondom...Na lósz...és vagy 60-al leromboltam, agészen az országútig  :-) A Kapus jött utánam, hogy kaskalázzak fel, mert némileg eltévedtem, a nagy rohanásban...így vissza a meredeken, vagy 1.5 km-t, de jólesett....  :-) Az első viaduktnál fogtam be a csapatot, készült pár ezer kép, csoport, csendélet, táj, báj. Tarvisio előtt, van még egy nagyon magas viadukt, innen a város már egy köpés. Az eligazitáskor Laci asszonta.....egyszerű, a lexőkébb szőke is idetalál, na én kb 2x tévedtem el, de a Tarvisiói leágazó után 100 m-el, van egy "üveghíd" ha azt eléred, fordulj vissza,

Azaz, az üveghegyen túl nincs élet. Innen, pár száz méter, felfelé, egy körforgalom, Agip kút, és ott a hotel Internacionál. Nem új, patinás, de szép, tiszta, kényelmes az ágy. Nincs hibája.

Lefürgyünk, majd közös program, a kissé lejjebb található pizzériában. 2 euró egy litykó veres, amit kiván a kerékpáros szervezete, pizzák 6.70-től. Simán benyelik, amikor Karcsi, a legbohémabb túratárs a házipáleszt körbekinálja....20 ember eszik iszik, annyira nagy forgalom nincs, rajtunk kivül, kicsit odább, láttam bezárt pzzázót is... Reggel, verőfényes napsütésben, igaz kicsit zimankóban indulunk. Most pont az "üveghegy" a jó út, kissé felfelé kell tekerni, Tarvisio mellett-felett. A város szélén, van egy számlálókapu, aznap én vagyok a 650-ik. Először erdős, majd a Fella mellé kanyarodik. itt még széles a völgy.

Két local csapatmezes outis megy el melletünk. Én még széldzsekiben, Ők csak sima rövid mezben. Dobnak egy "ciao"-t, aztán elmennek, mintha szembe jöttek volna  :-)

Egyre több lesz a kis alagút. A hoszabbak, amelyiknek nem látod a végét, fotocellás égősor gyullad ki mikor belépsz.

Ez a vidék, élménydúsabb, mint a tegnapi. Elérjük az osztrák-olasz határt. Itt van egy jó kis lejtmenet. Marcipánnal, a túra legfiatalabb tagjával gurulunk le, aztán visszamászunk, a többiek elé, lemérni a meredekségét. 13%, lefelé többnek tünt. Vissza be a szitibe, a főtéren, a két határkő mellett, van egy kricsmi, itt múlatja az időt, napbarnitja magát, kalóriátpótól, frissit, pihen, boldog, boldogtalan, igaz, olyat én nem láttam :-)

Folyékony kenyér, és tekerencsek garmada...

Innen, egy temetőhöz kell felkaparni, van egy combos mászás. Rövid, 100 m, kb, de 29% meredek. A lendület felvisz valameddig, de 3/4 tájt, leüt a "kalapácsos ember" beköt a lábam, megállok, nem bírom átforgatni a 42/28 as áttétem  :-( Lenn, ismerős tájék, igaz vízközelből,  a FELLA evezhető szaksza, a nagy gát alatt, sok sok éve eveztünk errefelé. Viszont, az út egyre szebb. Magasan megyünk a folyó, és az autópálya felett. Egyre több alagút, eredeti formában megőrzött állomások, gyönyörűen felújitott viaduktok. Az aljuk soxor vasrács. Látod, milyen magasan ment a pálya, és olyan hangja van, mintha a vonat menne rajta.

van gyönyörő vashíd

És panoráma a vashídról...

Kilátás a vashídról...

Régi "Railway station, kerékpárosuralommal immár. Itt, van egy alagút, ami le van zárva. nem hosszú, de annyira benőtte az alj, hogy felesleges próbálkozni. egy lépcsőn le lehet menni a közútra, majd megkergülve visszamászni, oszt go....A lezárásokat nem mindig érdemes komolyan venni.
De jó tudni, melyiket nem  :-)

Ilyenkor az udvarias Urak, átcűgölik a Hölgyek drótszamarait. Néha, mintha vonaton mennénk, a támfalak épek, sértetlenek. Csak a pálya más.

Szeretlek Fella....15 éve itt kajakoztam  :-)  :-(

Nos, innen, ki hogy bírta, gondolta. Felcuccoltunk, de a csapat egy része visszafordult. cca 1% emelkedés várt, 44 km-en keresztül.

A határnál ittunk egy sört, rögvest megmásztuk a falu melletti kis 13%-ost, majd elkezdtük a hazafelé menő utat. Marcipán anyukájával, a fitt, és roppant csinos Szilvivel beszélgetve, észre sem vettük, hogy magunk maradtunk elől. " Vitte" a tempót, aztán mondtam Néki, vezessünk felváltva, meg szélárnyékozzunk. Nagyon tetszett Neki, de azért inkább maradt elől, dicsak...mondaná Győzike  :-) 1 óra alatt a kapuhoz értünk. Na, ez remek volt. Itt szilviánk megvárta a többieket,-amúgy is valami rokkbanda nyomta a városszélen, és nem is rosszul  :-)  én meg lelószoltam a szállodához-innen végig lejt az út. Az esti program, ugyanott a pizza 2000, vagy mifene bárban. Ja...előző nap, volt kajám, így csak egy előételt ettem. Az előétel, ott, előétel. Ne képzeljetek el, 2 db hortobágyi palacsintát, amivel jól televan a bendő... pár hajszálvékony szelet pármai sonka, 1 dkg reszelt parmezán, pár szál ruccola. 10 evrópa. Nem volt rossz, borozáshoz, de lehet mégis jobban jártam volna egy pizzával, igaz, az felszívta volna a bort, kellett volna még fél liter. Statisztikailag, ua  :-)
Újabb verőfényes reggel. Reggelente, ilyentájt, azért hiába süt a nap, ez az alpok. 9 fok körül, déltájt melegedett 17-19-re. Reggeli. Szállodai. Remek. Személyzetet nem is látsz. Minden van, ún. Kontinentális. Én simán csak a sonka-sajt-vaj-zsemle kombit toltam. 3 db-ot. ha fogyott a cucc, hoztak még. Kávé-önki, örlőgépes főző, jófajta, amennyit akarsz, sokféle, én sima eszpresszót iszom. van tea, de az automata adott kétféle gyümilét, a piros eredi gyümis (bal oldali gomb) az finom, rostos cucc volt.  Elvinni itt is tirpákság-bár, senkinek eszébe sem jutott. Buszra hejj...és vissza, Krjanska Gora-ba. Ahol első nap elindultunk Tarvisioba. az eligazitást megint buktam-defektet javitottam, miközben Karcsi inspirállt, hogy hogyan is csinálljam.  Kidörzsölt egy külsőt a tréler egy csavarja. Ekkora mennyiségű drótszamárnál, fontos odafigyelni, meg kipolifoam-ozni, kitakarni a gépparkot, ne legyen baj. itt, az út, Jessenice felé megy, ismerős, mert végig a Sava Dolinka mellett haladunk. (hajdan eveztem erre, igaz, a lentebbi szakaszon. Akkortájt, Jessenice alatt, ami egy iparváros, retkes volt a víz, hála istennek, mostanra, alatta is tiszta) Az utat fejlesztik. Nemrég lett kész egy új drótos híd  :-)

Itt a képen, épp Laci Kötschög haverja teker át, a Szerelő :-) Gyönyörű erdei betony. Forgalom semmi, itt nem tekernek annyian. Viszont, nem süt be a nap, és közel a folyó, így elég hűvös. Tegyük hozzá...lassan november.A kőbányáig megy ez így, onnantól, az országútizás....átmegy xc-be  :-) Aki outival menne, a kőbányánál egyszerűen menjen ki a forgalmas, de nem gáz főútra. Meg lett mondva, azt hisszük, vége az útnak, de mégse :-) Sokat gazsuláltunk....jártunk réten, itt az outi kereke kipörgött , oszt annyi...

Emeltünk át keritéseken  :-)

Elvégre ez az OTP travel kaladtúra szekció  :-) Mindenkinek teszett, kicsit tájékozódási , kicsit teljesitménytúra  :-) 
Outival, a kőbányánál, érdemesebb kimeni a főútra. Lehet, mással is. Jessenice előtt, épitik az utat (bringa) be se engedtek, az alap le van rakva, épp dózerolták. Tábla persze sehol. A kőbányánál, érdemesebb kimenni a főútra. A szlovének, a kátyukat, TÖRÖTT TETŐCSEREPEKKEL töltötték fel... Jövőre ott is fajin út lesz, ahhoz képest, amit láttam, 3 nap alatt, ez megdöbbentett....
Kinek, és miért ajánlom:
Időrendben....
Kényelmes, és gyors a busz.
Jó, és könnyen kezelhető a futó-de nézzük meg a bringákat, ne bántsák egymást.
Jó a szervezés (bocsi, haver a főnök) de tényleg nem volt csúszás, hála ezért a jó csoportnak  is.
Szálloda. Minden igényt kielégit. Nem a legmodernebb, nincs légelszívó a wc-ben, de nagyon tiszta, jó reggeli van. Szavam nem lehetne.
Lehet tekerni, és nézelődni. Nálunk, 15-60 év között volt a résztvevők életkora. Tolhatod nyélen xxx km-en keresztül, semmi forgalomban, vagy fotózgathatsz.
Nem lenne objektív, ha nem lenne benne negatív. Tutti dolog nem létezik.
A saját bringák, elég jók, az ACERA szettek, ilyen terepre, túrára remekül működnek, 13-28-as sorokkal, de kicsit karbantartatlanok.
A külön bicajokon lettek kis horzsolások szállitás közben. Ezek, könnyen kivédhetők, használt pokrócokkal, bármivel. A saját bringájára mindenki kényes.
Más: Aki elmegy tekerni, ilyen helyre, ekkora útvonalra, vagy a sajátját vigye, vagy legyen tisztában a váltókezeléssel. A kölcsönzős bringák, a világon mindenütt-nem Super Recorddal, vagy Dura Ace-el szereltek. Ha a normális, és megbízható kis Shimano belépő szintű váltóit erőből megakasztjuk, hirtelen, keresztbe, 12 %-os emelkedőn, az bizony beadja a kulcsot. Azaz, tudjunk váltani, vagy vigyük a megszokott sajátot.
na, ennyit a fikázásról. Sose legyen jobb hétvégém, jobb csapattal. Ezúton is köszönet, mindenkinek. Kapusnak, a z egész CSAPATNAK. Jó volt veletek. Mindent megért!!!
A SZERELŐ (:-))