"Csak a döglött hal úszik az árral"

Szvsz...volt jó felszerelésem, a síkvizes Wing lapátom, ott, Wildalpenben, Christian Ehrgarten vadvizes szatócsboltjában lecseréltem egy trendi Robson Freestyle-ra, szimmetrikus karbon toll, alu "katni" val, (ez a keret, egy aluminium szegély) alu nyél, 85"-ös forgatás. Örök életű lett, mint főnix, túlélte az első eltörést a Sava Dolinkán, majd kicseréltem a nyelét egy síkvizes karbon nyélre, ami a Szinva Suicide futamokon lelte halálát, ezért új nyelet kapott, ami a Pietrosz 55"-ös big letörésénél már úgy roppant meg, hogy elúszott az egyik toll, és öszvérlapát lett, amikor egy héttel az első berentei futam előtt, (HR 4) minden lapátom összetört, és a toll, egy Prijon Pretec-el összeházasodva még végigbírta a versenyt. Szóval, Süvegestől vettem egy Prijon cipőt, ugyan vadvizesnek adta el, de sztem munkavédelmi bakkancsnak jobb lett volna, tény, egy féltéglát fel lehetett volna vele rúgni a holdba, és nem esik le a gombás nagyújjköröm se.... Kora tavasszal, a nyéki tavon, autodidakta módon tanultam eszkimózni. Kutya hideg volt, még a rabsicolók is fáztak, úgy néztek rám, mint egy ufóra, és sejtelmük se volt, mindek borulgatok magamnak a jeges vízbe, soxor már magam sem, a sok fejjel lefelé léttől szédültem, amikor nagyon vert a víz a hidegtől, a közeli Breki nevezetű üzemegységben betoltam egy felest, majd vissza, a combig érő vízbe. De sikerült...Akkor még sejtelmem sem volt, hogy a "steril körülmények közöepette eszkimóforduló, nem ugyanaz az akcióban történttel.... A pecásboltban, ami búvárbolt is volt, vettem egy Camaro rövidujjú, rövidszárú neoprént, ami nem a legjobb választás, kajakozáshoz, de nem volt más.... Szvsz. Kezdődhet a kaland. Kis local tömörülésünk, Fuxocska, Frédi, és Kvaszta, fuxocska tanácsára, összedobott egy "raft hajóra" az előzetes leirásoknak megfeleően, a golyót is állja, orosz partraszálló desszant hajó, de tutti, úgy néz ki, mint egy raft...

Hááát...átqrtak vele, mert nyeklett nyaklott össze vissza, nem lehetett nagyon felfúni, a képen a teszt túra, a Sajón. Nomeg, a 15 e magyar pízt, végül csak ketten dobtuk össze, a többiek elfeledkeztek róla. szvsz...uccu, ki a közeli szlovákiai  Bela Liptovska potok-ra. a bela, az egyesület közkedvelt úticélja volt, anno, meg a cégek, már szerveztek raftingtúrákat oda, közelsége vonzó volt, a sok bedőlt fa, meg rőzsegát taszitó  .-) Mondanom sem kell, fingunk nem volt. Céges autóval mentünk, Kvaszta vezetett, az ő cégének a kocsija volt :-) Persze, munkaidőben. Hívta is a főnöke, hogy keresi egy ügyfél, meg volt beszélve, mire Kvaszta hirtelen berekedt, és elhaló hangon közölte, "lázas beteg, épp az orvoshoz tart" ...A Podbanske -i hidnál szálltunk vízre, követtünk egy helyi kocsit, kajakokkal a tetején. Hááát...megcsodálták a Dicső vörös hadsereg harcijárművét, ja, előtte a Hradok-i boltban, jól bevásároltunk, az akkor népszerű HIKO cseh sportszergyár termékeiből, jól csak én jártam, a mellényeik, ma is világszinvonalúak, sokáig meg is volt, a többiek, a Pierrot nevezetű dzseki mellett döntöttek, ami ma is legendárium, hogy akkora fostalicska, nem került még le gyártósorról, (akkor még nem ismertük a Kinai raftokat) Szóval, dörgettünk lefelé...nem igazán értettem, a Salza után, ez mitől vadvíz, mert hullámozni nem hullámzott, csak tekergett, mint giliszta az esőben, meg volt sok sziget. Próbáltuk a helyieket követni, a szigetek között, aztán egyszer elmentek balra, mi meg jobbra...kérdeztem is, hogy jó lesz e ez nekünk, de addigra, a 3 méter széles folyó, egy csatornába sodort minket, és pont szembejött egy fenyő, keresztbe, Fuxocska, szemüveg nélkül nem látta, így mi behasaltunk a padlóra, mint a katonák a DDay-en, fuxocska, meg lógva maradt a fán, mint Tarzan....eltelt kis idő, mig a bozótosban megleltük, expedíciós jellege volt. A következő akadály, egy törzs nélküli gyökér volt, kisebb nyárikonyha méretű. a fenyő, einstandolta az egyik vadiúj Profiplast lapátot, így veszteséglista is lett, mire leértünk a Vág torkolatához. Kalandos volt.... a fotó, vízreszállás előtti önbizalommal mosolygó Riht Stuff-ról.

Látszik a bokám fölött a vizes villanyszerelő bakkancs. arra jó, ha leföldelsz pocsolyában, az ellen véd...
Innentől, az egyesület túráira jártam, ahogy illik, egy idő után, nem kellett fizetnem, és már nem csak a következő akadályra üvegesedett a szemem, valami már baszkurálta az oldalam, ahogy Marcellus Vallace mondta, Bruce Willisnek,a Ponyvaregényben. Az egyesület "renegát" vonalához közelitettem, a Végvári-bogoly tengely, épp az "ortodox liberális szélsőjobb" volt az egyesületben, épp forrt a katlan, a rosszul sikerült raftvásárlás nyomán, ez olyan volt kb, mintha a rendszerváltás után belépek az MSZMP-be  :-) De tény, tanulni lehetett tőlük. Harmadik utamon találkoztam későbbi életem egyik meghatározó egyéniségével, Kulagéppel. Az egyesületnek csak utifutija volt, kocsija nem. Tanfolyamokra, béreltek valami occsó szutykot. A szutykok, annyira szutykok voltak, hogy egy idő után, rá kellett jönni, -mikor az emelkedőn ki kellett szállni, és feltolni-hogy érdemesebb valami rendes négykerekűt bérelni, spórolás ide-vagy oda. Így lett a Kulagép Ford-ja, official trailer. Megvilágosodásom igazából akkor kezdődött, amikor először láttam rémült utast felmenekülni a hegyoldalra, és elbújni egy kő mögé.Pacsirko elúszott, és mindene, annyifelé, amennyi. Végvári mentette a putyurkát, és akkor már azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy én zárhattam a alakulatot. Miközben tommiboy dolgozott, tanácstalanul elcsorogtam mellette, de utánaüvöltött, hogy szedjem össze a lapátot, mert elúszott. upsz...egyedül, egy veszedelmes, idegen környezetben, senki aki mutassa az utat, jajjjj....  Összeszoritotam a seggem lukát, és begyűjtöttem a lapátot. Jó sokáig üldöztem, aztán felmásztam egy sziklára, a lapátot kitűztem két szikla közé, és büszkén vártam az elismerést, mint paripa a kockacukrot. Jó soká jöttek.... Tommiboy, kajaklapáttal, egy Palavában, egy utassal, köztük emberünk, kucorogva, mintha lövészárokban lenne a fronton, utánakötve Tamás fekete Topo-ja. Soká jöttek, végvárinak le kellett imádkozni a hegyoldalról  :-) vigyorogva rámnézett, ledobtam a lapátot, mondta, igyekezzek, nem érünk rá....
Mérhetetlen boldog voltam.

Középen Tommiboy, zöld cuccban, jómagam sárgában, Kulagép meg épp valami Naphalat fogott, piros kékben  :-) Így lettem "Segédtúravezető" A Renegátok, a következő túrán ellenörzést kaptak, merthogy, miaz, hogy a Végvári, és a bogoly, nem igazi oktatókat, hanem Kulagépet, engem, meg a Hasek Józsit, és Szilvit hozza. Az persze nem volt meggyőző, hogy nekünk nem kell fizetést adni, így a nagy Kis, meg a Jó, lektorálták a szakmaiságot. Itt újabb érdekes egyedeket jelöltem be ismerősnek a nemlétező Fészbukon. A nagylacit, meg a kicsit, mert kettő, az egy pár. ekkor már ismertem a Leskó Lacit, láttam vízreszállni a droidok seregét, láttam, amint tíz méter után, a két megszeppent, nekisodródik a híd lábának, Laci tajtékozva üvöltött, hogy evezzenek, de fennakadtak a pilléren. Patthelyzetben, a hajó felvette a V betű alakot, a két szárában rémülten kapaszkodott a két delikvens, látszott, a megoldás, ha valamelyik elfárad, és kiesik a hajóból, vagy megrémül a Vadvíz feltalálójának harsány anyázásától  :-) Közben a csoport messze járt, mire egyik emberünk, feladta a küzdelmet az egyik fő elemmel, és érdekes tandemben elúsztak a többiek után. Na, akkor megtanultam bőszen üvöltve utasitásokat osztani, felköpni, és aláállni. ezt, a heves vérmérsékletű, önbizalommal teli embert ismerték meg a Nagylaciék. Laci azóta is emlegeti, azt hitte, ez a csávó qva tökös lehet, és meg volt szeppenve....

Íme, a bizonyiték, akkor már tudtam eszkimózni. Innentől, úgy gondoltam, új útra lépek, Álltam a bogolynorbi cekhét, és elindultunk a Soca-ra, épp ideje volt, hogy megtanuljam, milyen a vadvíz, hajón kívül.

A víz már sodor... de más még nem történik...

Jómagam, már egy létező VTE-be csatlakoztam be, a Végvári Tomi elnöktége alatt. Akkoriban már regnált pár rafting cég-Laci sosem felejti el, hogy Ő nevelte ki a saját konkurrenciáját, hiába ásta ki a medret, más is beleronditott, de ez a világ rendje....
első kalandom, sosem felejtem el, a K.A. nevű cégnél no...ők is akkor kezdtek beleszagolni a "túravezetésbe", nem sokkal voltak jobbak mint mi  :-) Igazából, egy baráti társasággal mentünk ki, a tököm se tudta hova, sötét vót, volt olyan malacom, hogy nagy luxuslimuzinom volt, így vezethettem....éjszaka indultunk, esett az eső, és Máriazell felől közelitettük meg a legendás Salzát-sose hallottam ezt a nevet...valami katonai sátorban összekucorodva-hajnalban értünk ki, a sok kávé, meg Redbull, megtette a hatását, egy percet nem aludtam.
Na, eljött a vízreszállás ideje, sosem felejtem el, azóta megtanultam, Wildalpen alatt szálltunk be. Igazából, az eslő kanyart látod be, az íves kőhidat, na, addigra én már uszikáztam, nem túl vidáman, ahogy később a mi utasainktól hallottam, sokszor...200 métert víz alatt, a táv nem volt annyi. Ugye, ruha annak volt, aki hozott, cipő, meg tornadorkó....a vadiúj Nájki súzó, azonnal leoldott a lábamról, gondoltam, egy életem, egy halálom, utána megyek, mert az azért nem járja, hogy félpár csukában pompázzak pár napig.....így a jármű nélkül vízben töltött idő, nem két perc lett, de azért a "túravezetők" verbális támogatása mellett, partra vetett a víz, mint a döglött bálnát..... na, mondok, ezt a marhaságot, egy valag pénzt fizettem, sokat utaztam, a vizet is basztak megmelegiteni...kiszálltam, be a jó meleg kocsiba, a kúton vettem egy üveg Stroh rumot, és befejezettnek tekintettem életem ezen korszakát, vizet inni se szeretek, max fürdeni, abból, meg ilyen hűsben inkább a forró...különösebben nem is hiányoztam a csapatnak. Így, némi kirándulás, fotózgatás, jövés menés, jó érzéssel töltött el....

Nos, íme diszes csapatunk-nélkülem. Egyenszerkónak max a munkavédelmi sisakot emliteném.
ja...hozzá kell tegyem, ez "rafting túra" volt, ami persze, némi csúsztatás, a hátrébb látható cseh gyártmányú PALAVA, korrekkt indiszkréció nélkül is überkényelmetlen szar, az egy "miniraft, vagy "luftboote" magyarositott neve Trekking" amia TREK (ösvény) angolból érdekesen magyarositott. Ennek, az angol változata, ahonnan "Vojcsek Palava " koppintotta, a BIG PACK cég, XR Trekking nevű hajóegysége. Legendás magyarunk, amikor ezt látta, az XR-t rövidnek találta, (hogy nézne az ki, hogy "gyerer XR-ni  :-) így az amúgy is igeragos angol szót, még megtoldotta, dupla igés lett....TREKKINGELNI  :-) Más magyar banalitás is van a magyar vadvizi sportban. Sosem tudtam-lást fentebb-"trekkingelni" gyerekkoromban is lenéztük az egyesületben a kenusokat.... de ma is azt kérdezik...jársz még raftingolni? A vadvizi evezésben sok sportág van, Kajak, kenu, slalom, miniraft, raft, hydrospeed, hogy az ismertebbeket emlitsem....szvsz....hazajöttünk, és télen gondolkodóba estem, nem én voltam esetlen fasz, hanem a hajó szar.... Így, nekiálltam hajót, felszerelést keresni. Persze, a legidétlenebb módon....Megkerestem az "öreg" tapasztalt rókákat, akik 100 e jó magyar forintért rám is sózták, JóTiborunk remek vizijárgányát, olyat, mint pár képpel feljebb, csodálatosan pompázó bugyirózsaszinben, jól megindokolva...az nem veszlik el sosem vizen, mindig megtalálni, amig a folyó nem lesz rózsaszin a sok menstruáló pisztrángtól.... no, örültem, mint majom a farkának....persze, kényelmetlen volt, mint a dög (majd megszokom) hoszú, mint állat (attól biztonságosabb) nehéz, mint sár (benne van az anyag) mindent elhittem, mint ministránsgyerek a kóristafiúknak  :-) Most mondom, sok embert segitettem-önzetlenül-nem azért mert ez jellemző rám, de mindenki igyekszik átkúrni a kezdőket, és a saját kinőtt, megunt, lepukkant szutykait, rásózni...hallottam már rodeóhajót eladni, kezdőnek, úgy, hogy ....jól megy a stílusodhoz.... bmeg....
No, kora tavasszal, nem birván magunkkal, falubélimmel, Blindfuxival, kitaláltuk a Sebes Köröst Csucsánál, bokáig érő víz, 10 cm-es hullámok, hüledező román bugrisok, és rájottem, ez az én sportom....

Így jutottunk ki a raft kupára. Érdekes egy megmérettetés volt....Sasit akkor még nem ismertem, igaz, ez egy "halálig tartó barátság" kezdete volt. Az Unió alapitvány, a KISZ hajdani Tokaji vizitáborát bitorolta, majd a DEMISZ-en keresztül kiprivatizálta. Nemcsak NAGY Sas-unk, de Lesták is a maródiak listáján van a mennyben...21 csapat, tömeg. Ügyesek, és ügyetlenek. Volt, aki a sík szakaszról, a pálya bejáratául szolgáló két vassint már eltalállta, lógtak rajta vagy 10 percig, mint a harci lobogó....,csüngtek ott, mint a bazári majom,  Lesták a haját tépte. A mentés, olyan amilyen, ezt később magam is megismertem.....a slalompálya kifeszitett drótjain keresztül kasul pókhálószerűen csüngő dobózsákok látványa, és az alatta uszikázó "versenyzők  :-) Nézegettem, osztottam, szoroztam...mondom a Bonifácnak-haver, ha simán végigszáguldunk a pályán, és  egy feladatot sem teljesitünk, simán elsők leszünk, vagy 3 perccel....
bonifác hümmögött egy kicsit...najó...de ne szólj már senkinek róla :-)

Végül 7.-ek lettünk. Laza lettem, mint egy tál takony, mondom a Boninak....elmennék veletek a belára, van kajakom..
Bonifác lesett, mint a luki nyúl....
Ki tudsz állni limányba?
Ha megmondod mi az, biztos, de megpróbálom....
na jó, akkor inkább maradj....
Így jutottam el az első kajaktanfolyamra a Salzán.
Rájöttem, remek rózsaszin kajakom egyéb zamatos tulajdonságaira, ami a csipőcsontom porrázúsásából állt, És oktatóim hihetetlen emtatikus képességei is kidomborodtak....
Bogoly Norbi, későbbi No.1 spanom, és bonifác beszélgettek, miközben öltöztem a bokor mögött....
-Nagyon szarok voltak?
-Hú bazzeg, brutál volt, estek keltek....ennyi béna faszt sose láttam...
Hazafelé, kópházánál, a vámos szotyolázik. Megállok.
-Kint vette a kenut?
-Kajak, de nem
-Jó, akkor viszlát....

A háttérben Bonifác, az akkortályt csodahajónak számitó Lettman Rapid Fire-ben, amit aztán NagyLaci összetört a Belán, én meg a csoda horgász mentőmellényben, azellennemvéd Nookie dzsekiben, és rövid, nyári búvárneorén kezeslábosban  :-) ja...Wing lapáttal.

...From the beginning...

Avagy" előzmény"
Ugya a fáma szerintt, Leskó Laci találta fel a vadvizet, ami ebben a formában persze nem igaz,....de jól hangzik  :-)
Van neki historikus történelme,  az orosz Yupik,(ami az "open Canoe" őse)  vagy az Aleutok fókavadász kajakja(Ez a mai kajak őse) akár 8 ezer éves lehet....az indiánok, 36 kilós  fakenukkal már a 19. század előtt  eveztek vadvizen, (1860-ban, ezeket az alapjában síkvizi járgányokat vitték az USA-ban vadvízre...Heurich, aki Lipcsei épitészeti tanuló volt,  1905-ben, készitette az első Faltboot-ot, ami kaput nyitott a vadvizi evezés, mint sport irányába, hiszen már szállitható eszközről beszélünk, amit nem csak egy platós ifa bír el....60 000 km-t evezett, tavakon, folyókon.

s
1907-ben, az azóta is a kajakgyártás fellegváraként ismert Rosenheimben, az inn  partján (prijon) Alfred Klepper kezdett el sportszerűen foglalkozni a vadvizi kajakkal,
 1920-ban Pawlata megtanulta az eszkimóktól az eskimó fordulót,

 

 

 

de az első világháború, elodázták a vadvizi evezés kommerciálózádását. 1924- ben lett előszőr "igaz-"i vadvizi kajakozás historizálva,  Kurt Siegritz meghóditotta a Partnach-ot.

Siegritz, és társai tökösek voltak, hiszen a börrel bevont faváz kajakkal, sisak, mellény nélkül, az Inn, és a Rosanna szakaszait is megevezték-no, a Rosannát a WOLF schlucht nélkül.
52 -ben készült az első vdvizes könyv, és 1955 áttörés volt, a kajakozás történetében, megjelent a Polieszter kajak, Stuttgart-ban, ezt nem kellett összecsukni, csak a kocsi tetejére tenni, tört ez is mint a ropi, de javitható volt, és ezzel, "Tiszta vonalat evezve" by Szürke Olivér, le lehett menni a Mittlere Ötz-ön is  :-)

Képzeljétek el, ilyenekkel a Rizzanese-n, korzikán, falapáttal  :-)
 A Polietylén, és jóval esősebb, rugalmasabb cucc, viszont amerikai találmány.73-ból, de az igazi sorozatgyártást a Prijon kezdte 1980-ban.

Ezekkel, már a SESIA is járható volt...

 

30 éve....no ennyit a kajakevolúciórol, mert lassan ejön a mi időnk.... Igazából, a Bonifác papája jutott el, vagy juttatta el Zs. Gáborkánkat, meg Bognár Palit, végvári tomit, a Tátra körre, ahol evezhettek a Belán, és a Vágon, szlovákokkal. Közben ugye, utazási irodák, túráztatók is rájöttek, ez biznic lehet, és ekkor, megalakultak az első raftingcégek, vagyis a Popeye, és a VTE, a Vadvizi túráztatók Mo.-i szövetsége, még a természetbarát szakkörön belül. Ugy, zsák a foltját, a VTE-ben már voltak ún. Túravezetők (sic) Az irodáknál meg utasok, és ugye fel lett fedezve a Tátra gyöngyszeme, a Bela....

 

 

 

 

 

 

Bringás szemszögből-A Milleniumi vasútvonal
Ugye, a hidegallergiám miatt ritkán veszek már részt raftingtúrán, de legutóbb beugróként besegitettem, régi barátom,  Leskó Laci, (OTP travel, vagy Popeye utazási iroda)  "Salza extrém" kihívásán,

 és ugyebár, érdeklődési köröm mindinkább a kerékpározás országúti vállfaja felé fordult, a vadvizi kajakozás helyében, amely szenvedély kiélése -a: nagyobbrészt a televízió ejrósport cimű műsorának aktuális adásában, Scarponi és Nibali küzdelmeinek gúvadt szemű bámulása, fröccsözés közben,  b:A nemzetközi kerékpárosszövetség, vagy a Doppingellenes gittegyletek indulatos fikázása szakfórumokon c: Alkalmi alkatrészvételek keresése internetes turkálókban és végül d: nem éppen aktuális testalkatom hegyimenővé preparálása a Bükk emelkedőin. Elárulom...itt vagyok a legkevésbé sikeres. De mindig jól el, meg elő  tudtam magam adni, így kaptam egy felajánlást, ingyen út, szállással, mindezért cserébe-ahogy később kedvenc túratársaim, Kiruék neveztek-és lettem ' A SZERELŐ" nem a "Szállitó" :-) Na, ezt úgy kell elképzelni, hogy idehaza, minden hitem, az alkatrészek, és egyéb kütyük, felszerelésének élettartamának meghosszabitására, a rendszeres karbantartás, azaz, a saját bringáim, alkalmasint darabokra szedem, kitakaritom, ezekután, órákig keresgélem a szanaszét szórt csavarokat, szerszámokat, majd összerakosgatom. Néha megcsinálom haveroknak is, és roppant büszke vagyok magamra.... Álszerénynek sem vagyok nevezhető, így azt gondolta, miért is ne? Mibajlehet. Középrészt csak nem kell cserélni, az idő jónak igérkezett, a túra érdekesnek. Nosza.
Nos...a bevezető után, lássuk a medvét.
Éjfélkor kelés, 4.15-re kellett Bp-en lennem. Alig késtem pár percet, igaz, már mindenki ott volt, de a bringákat akkor kezdtük felrakni. A busz, meglepően kényelmes volt, a sofőr meg jó (bár amikor "ellőtte " a csikket Krjanska gora-nal a parkolóban, kicsit megrendült benne a bizalmam...) Haladtunk. Az út eseménytelen, a társaság toleráns, nem volt 10 km-enként pisi kaki szünet, cca 8 óra alatt Krjanska Gora-ba érkeztünk. A parkoló mellett megy el a bicajút, jobbra Tarvisio, balra Jessenice felé. Laci, a Főnök, vagy Kapus, kiépitette a maga kis infrastruktúráját. Egy üveg bor ajándékba, a kávézó főnökének, és a lányok átöltözhetnek a wc-ben, lehet kávézni, én meg nekiállok apró karbantartást végezni, amely nagyobbrészt egy "brand new" gép áruházi átadása következtében rövidre csapott lánc+ rosszul feltett kerék= a váltókanál az alsó fokozatban felfeküdt a hátsó sorra. Először levert a víz-életem első "publikus " szerelése, majd végtelen önbizalom öntött el, a siker láttán....Közben volt eligazitás, ki, mikor merre, és kaptak térképet is a Túrázók, én persze eközben egy nyeregmagasságát állitottam, szvsz....mire végeztem, a parkoló üres volt, nekem térképem sem volt, és kb annyit tudtam, Tarvisioba kell mennem, a hotelbe  :-) No...mindegy. "Begomboltam" mint Ivan Basso, pár kilóméter után elkezdtem utolérgetni az önfeledten fotózgató Túratársakat.
Nos...itt be kell linkeljek egy cikket, amit a neten találtam egy vasútimádó bicajtúrája, a Vonatmagazin.hu-ról, ugyanitt. A nézet, kicsit más szemszög, de a leírás informatív, érdekes, és a képek is mást ismertetnek meg velünk. http://vonatmagazin.blog.hu/2012/08/29/kerekparral_a_felhagyott_vasutvonalon?fb_action_ids=3797167220104&fb_action_types=og.likes&fb_source=timeline_og&action_object_map=%7B%223797167220104%22%3A492897437390116%7D&action_type_map=%7B%223797167220104%22%3A%22og.likes%22%7D&action_ref_map=[]
Röviden, az 1870-es években épült Jessenice-Triest vasútvonalat felszedték (nem az Ork-ok, mint mifelénk a Mahócai kisvasút sinét) Csúszásmentes atomtükör aszfalt, jól értelmezhető útvonaljelölések, és-itt jön a hab-mindez úgy a régi vasút helyén, hogy az állomásokból bringáspihenő lett, az alagutakban fotocellás világitás van,- ne fejeld le a vakondjárat oldalát- a hidak, viaduktok, edereti állapotban meghagyva, néha erdőben, néha a folyó mellett, néha vasúti támfalak mögött haladhatsz, csak a vonatfütty hiányzik, meg a bakter helyett lett büfés. Kilátás az új vasút gigaépitményeira, az autópálya magasépitésű hídjaira, bármire, vízesésekre. Sztem, az alpok, a lexebb, ősszel, késő összel. a szinek a Benetton világát idézik, citrom, és narancs, tűz, és az örökzöldek....

Az út, nem megerőltető. Igazából 1%-ot lejt, átlagban, néha néha szakitja meg egy egy 50-100 méteres szint. Sok a bringás, vannak országútisok, láttam Botecchiát, és egy Willier-t, amit a gazdája vidáman tekert hátsó defekttel.... Sok a Trek, meg a specialized, amit nem értek, minek amerikai cuccot venni, amikor a világ csodáit a digók gyártják-olasz lennék-sose vennék.... Vannak montisok, xc-sek is készültek, valahová a hegyoldalba, de a laza telós bringa ide felesleges, igazából ez, outi terep, vagy kemény telós, nem puha gumis , nem nagymintázatú trekkingnek való. Az első kihívás, a bringaútról fel, közúton a Fusinei tavakhoz. Ez, helyenként bizony 14% kaptató, de megéri, bár fenn a tavi büfében 2 európai egység egy kis sör, de akkor is :-)

Egyébként is a "kapus" fizette (Laci focikapus volt a "nagy" Rába ETO-ban, hajdan) _Gyönyörködtünk, aztán, mondom...Na lósz...és vagy 60-al leromboltam, agészen az országútig  :-) A Kapus jött utánam, hogy kaskalázzak fel, mert némileg eltévedtem, a nagy rohanásban...így vissza a meredeken, vagy 1.5 km-t, de jólesett....  :-) Az első viaduktnál fogtam be a csapatot, készült pár ezer kép, csoport, csendélet, táj, báj. Tarvisio előtt, van még egy nagyon magas viadukt, innen a város már egy köpés. Az eligazitáskor Laci asszonta.....egyszerű, a lexőkébb szőke is idetalál, na én kb 2x tévedtem el, de a Tarvisiói leágazó után 100 m-el, van egy "üveghíd" ha azt eléred, fordulj vissza,

Azaz, az üveghegyen túl nincs élet. Innen, pár száz méter, felfelé, egy körforgalom, Agip kút, és ott a hotel Internacionál. Nem új, patinás, de szép, tiszta, kényelmes az ágy. Nincs hibája.

Lefürgyünk, majd közös program, a kissé lejjebb található pizzériában. 2 euró egy litykó veres, amit kiván a kerékpáros szervezete, pizzák 6.70-től. Simán benyelik, amikor Karcsi, a legbohémabb túratárs a házipáleszt körbekinálja....20 ember eszik iszik, annyira nagy forgalom nincs, rajtunk kivül, kicsit odább, láttam bezárt pzzázót is... Reggel, verőfényes napsütésben, igaz kicsit zimankóban indulunk. Most pont az "üveghegy" a jó út, kissé felfelé kell tekerni, Tarvisio mellett-felett. A város szélén, van egy számlálókapu, aznap én vagyok a 650-ik. Először erdős, majd a Fella mellé kanyarodik. itt még széles a völgy.

Két local csapatmezes outis megy el melletünk. Én még széldzsekiben, Ők csak sima rövid mezben. Dobnak egy "ciao"-t, aztán elmennek, mintha szembe jöttek volna  :-)

Egyre több lesz a kis alagút. A hoszabbak, amelyiknek nem látod a végét, fotocellás égősor gyullad ki mikor belépsz.

Ez a vidék, élménydúsabb, mint a tegnapi. Elérjük az osztrák-olasz határt. Itt van egy jó kis lejtmenet. Marcipánnal, a túra legfiatalabb tagjával gurulunk le, aztán visszamászunk, a többiek elé, lemérni a meredekségét. 13%, lefelé többnek tünt. Vissza be a szitibe, a főtéren, a két határkő mellett, van egy kricsmi, itt múlatja az időt, napbarnitja magát, kalóriátpótól, frissit, pihen, boldog, boldogtalan, igaz, olyat én nem láttam :-)

Folyékony kenyér, és tekerencsek garmada...

Innen, egy temetőhöz kell felkaparni, van egy combos mászás. Rövid, 100 m, kb, de 29% meredek. A lendület felvisz valameddig, de 3/4 tájt, leüt a "kalapácsos ember" beköt a lábam, megállok, nem bírom átforgatni a 42/28 as áttétem  :-( Lenn, ismerős tájék, igaz vízközelből,  a FELLA evezhető szaksza, a nagy gát alatt, sok sok éve eveztünk errefelé. Viszont, az út egyre szebb. Magasan megyünk a folyó, és az autópálya felett. Egyre több alagút, eredeti formában megőrzött állomások, gyönyörűen felújitott viaduktok. Az aljuk soxor vasrács. Látod, milyen magasan ment a pálya, és olyan hangja van, mintha a vonat menne rajta.

van gyönyörő vashíd

És panoráma a vashídról...

Kilátás a vashídról...

Régi "Railway station, kerékpárosuralommal immár. Itt, van egy alagút, ami le van zárva. nem hosszú, de annyira benőtte az alj, hogy felesleges próbálkozni. egy lépcsőn le lehet menni a közútra, majd megkergülve visszamászni, oszt go....A lezárásokat nem mindig érdemes komolyan venni.
De jó tudni, melyiket nem  :-)

Ilyenkor az udvarias Urak, átcűgölik a Hölgyek drótszamarait. Néha, mintha vonaton mennénk, a támfalak épek, sértetlenek. Csak a pálya más.

Szeretlek Fella....15 éve itt kajakoztam  :-)  :-(

Nos, innen, ki hogy bírta, gondolta. Felcuccoltunk, de a csapat egy része visszafordult. cca 1% emelkedés várt, 44 km-en keresztül.

A határnál ittunk egy sört, rögvest megmásztuk a falu melletti kis 13%-ost, majd elkezdtük a hazafelé menő utat. Marcipán anyukájával, a fitt, és roppant csinos Szilvivel beszélgetve, észre sem vettük, hogy magunk maradtunk elől. " Vitte" a tempót, aztán mondtam Néki, vezessünk felváltva, meg szélárnyékozzunk. Nagyon tetszett Neki, de azért inkább maradt elől, dicsak...mondaná Győzike  :-) 1 óra alatt a kapuhoz értünk. Na, ez remek volt. Itt szilviánk megvárta a többieket,-amúgy is valami rokkbanda nyomta a városszélen, és nem is rosszul  :-)  én meg lelószoltam a szállodához-innen végig lejt az út. Az esti program, ugyanott a pizza 2000, vagy mifene bárban. Ja...előző nap, volt kajám, így csak egy előételt ettem. Az előétel, ott, előétel. Ne képzeljetek el, 2 db hortobágyi palacsintát, amivel jól televan a bendő... pár hajszálvékony szelet pármai sonka, 1 dkg reszelt parmezán, pár szál ruccola. 10 evrópa. Nem volt rossz, borozáshoz, de lehet mégis jobban jártam volna egy pizzával, igaz, az felszívta volna a bort, kellett volna még fél liter. Statisztikailag, ua  :-)
Újabb verőfényes reggel. Reggelente, ilyentájt, azért hiába süt a nap, ez az alpok. 9 fok körül, déltájt melegedett 17-19-re. Reggeli. Szállodai. Remek. Személyzetet nem is látsz. Minden van, ún. Kontinentális. Én simán csak a sonka-sajt-vaj-zsemle kombit toltam. 3 db-ot. ha fogyott a cucc, hoztak még. Kávé-önki, örlőgépes főző, jófajta, amennyit akarsz, sokféle, én sima eszpresszót iszom. van tea, de az automata adott kétféle gyümilét, a piros eredi gyümis (bal oldali gomb) az finom, rostos cucc volt.  Elvinni itt is tirpákság-bár, senkinek eszébe sem jutott. Buszra hejj...és vissza, Krjanska Gora-ba. Ahol első nap elindultunk Tarvisioba. az eligazitást megint buktam-defektet javitottam, miközben Karcsi inspirállt, hogy hogyan is csinálljam.  Kidörzsölt egy külsőt a tréler egy csavarja. Ekkora mennyiségű drótszamárnál, fontos odafigyelni, meg kipolifoam-ozni, kitakarni a gépparkot, ne legyen baj. itt, az út, Jessenice felé megy, ismerős, mert végig a Sava Dolinka mellett haladunk. (hajdan eveztem erre, igaz, a lentebbi szakaszon. Akkortájt, Jessenice alatt, ami egy iparváros, retkes volt a víz, hála istennek, mostanra, alatta is tiszta) Az utat fejlesztik. Nemrég lett kész egy új drótos híd  :-)

Itt a képen, épp Laci Kötschög haverja teker át, a Szerelő :-) Gyönyörű erdei betony. Forgalom semmi, itt nem tekernek annyian. Viszont, nem süt be a nap, és közel a folyó, így elég hűvös. Tegyük hozzá...lassan november.A kőbányáig megy ez így, onnantól, az országútizás....átmegy xc-be  :-) Aki outival menne, a kőbányánál egyszerűen menjen ki a forgalmas, de nem gáz főútra. Meg lett mondva, azt hisszük, vége az útnak, de mégse :-) Sokat gazsuláltunk....jártunk réten, itt az outi kereke kipörgött , oszt annyi...

Emeltünk át keritéseken  :-)

Elvégre ez az OTP travel kaladtúra szekció  :-) Mindenkinek teszett, kicsit tájékozódási , kicsit teljesitménytúra  :-) 
Outival, a kőbányánál, érdemesebb kimeni a főútra. Lehet, mással is. Jessenice előtt, épitik az utat (bringa) be se engedtek, az alap le van rakva, épp dózerolták. Tábla persze sehol. A kőbányánál, érdemesebb kimenni a főútra. A szlovének, a kátyukat, TÖRÖTT TETŐCSEREPEKKEL töltötték fel... Jövőre ott is fajin út lesz, ahhoz képest, amit láttam, 3 nap alatt, ez megdöbbentett....
Kinek, és miért ajánlom:
Időrendben....
Kényelmes, és gyors a busz.
Jó, és könnyen kezelhető a futó-de nézzük meg a bringákat, ne bántsák egymást.
Jó a szervezés (bocsi, haver a főnök) de tényleg nem volt csúszás, hála ezért a jó csoportnak  is.
Szálloda. Minden igényt kielégit. Nem a legmodernebb, nincs légelszívó a wc-ben, de nagyon tiszta, jó reggeli van. Szavam nem lehetne.
Lehet tekerni, és nézelődni. Nálunk, 15-60 év között volt a résztvevők életkora. Tolhatod nyélen xxx km-en keresztül, semmi forgalomban, vagy fotózgathatsz.
Nem lenne objektív, ha nem lenne benne negatív. Tutti dolog nem létezik.
A saját bringák, elég jók, az ACERA szettek, ilyen terepre, túrára remekül működnek, 13-28-as sorokkal, de kicsit karbantartatlanok.
A külön bicajokon lettek kis horzsolások szállitás közben. Ezek, könnyen kivédhetők, használt pokrócokkal, bármivel. A saját bringájára mindenki kényes.
Más: Aki elmegy tekerni, ilyen helyre, ekkora útvonalra, vagy a sajátját vigye, vagy legyen tisztában a váltókezeléssel. A kölcsönzős bringák, a világon mindenütt-nem Super Recorddal, vagy Dura Ace-el szereltek. Ha a normális, és megbízható kis Shimano belépő szintű váltóit erőből megakasztjuk, hirtelen, keresztbe, 12 %-os emelkedőn, az bizony beadja a kulcsot. Azaz, tudjunk váltani, vagy vigyük a megszokott sajátot.
na, ennyit a fikázásról. Sose legyen jobb hétvégém, jobb csapattal. Ezúton is köszönet, mindenkinek. Kapusnak, a z egész CSAPATNAK. Jó volt veletek. Mindent megért!!!
A SZERELŐ (:-))