Az első túravezetés :-)

Még nem volt vége az évnek, Kövécsnek volt egy túrája, amit a Norbira bízott volna, velem, mert Kövécs úttörő volt, abban, hogy az utasoknak kaját, és elég nívósat adott. Tudta, hogy ez szakmám, és már elég jól eveztem-relative- De Norbi nem ért rá, így megkért, Kulagéppel vigyük el. Megkerestük a Hasek családot, Józsit, meg Szilvit, jöjjenek ki, megosztjuk a pízt.... Mr.A. akkor már ki lett baszva a Naturfriendéből, mert kevesebb embert jelentett be, -ezt nagyon sehogy sem ellenőrizték, a labancnak eszébe sem jutott, hogy a magyar pár schillingért ezt megteszi... Így Eschauba tette át a szállást. Valamikor pé. este, volt megbeszélve  a tali, monta, hoz egy buszt, vigyük el a túrát, csinálljunk grillpartyt. Állunk Kulagéppel, a Csepeli bolt előtt, amikor beérkezik egy Otosan (Ez a török ford) füstöl, köpköd... És éppen pezsgőzöm, Kula figyel.... Gábor kiszáll. Kula: Ez mi a fasz??? Közben cigizik..Ezzel mentek, ezt béreltem... (Kulának volt akkor egy Ford tranzitja) Najó gábor, mennyi volt? Vidd vissza a faszba, kimegyünk az én kocsimmal. ...." Volt velünk egy srác, Kula haverja, jófej gyerek, a "Chips ügynök" Mert tán a Chio-nál dolgozott :-) Elindultunk. Akkor, még nem volt pálya, Mosonmagyaróvárnál, így megnéztük, az
"útmenti úrihölgyeket"Bekértünk pár hivatalos árajánlatot, de elég zavaros volt a dolog, a csajok meg fogatlanok...De jókat röhögtünk  :-) Aztat monta a Kövécs, hogy egy embert keressünk Eschau-ban, Men, with Broken legs, az tuggya, hol a motyó.... a padláson. Lepihiztünk. Reggel, megjött a csoport, APV RT-se, SAAb-okka, stb.... Komolyra vettük a figurát, ez nem vicc, mindössze a helyi macskát röptettük, talpra esik e... Petymegekkel küzdő, tépett fülű állat volt, dobálhattuk, letojta :.-) Volt egy nagy kajássátor-annyi látszott, mintha a cicus trambulinozna megette.... A Wildalpeni kempingben száltunk vízre,. Előző túravezető a Hidas volt. Fújtuk a palavát, mint kapitány ködkürtöt, de nem dagadt. Végül, Christiantól béreltünk hajót. A chips ügynők, aszonta, hadd álljon már mellénk az eligazitásnál, elvégre ő is kajakakkal jön, higgyék azt , hogy túravezető. 3x úszott el, Kula szólt neki,hagyjuk, de összeszedte magát a névlegesentúravezető. Az utaskák nemigen érezhették magukat biztonságban. Indulás után 300 méterrel, nem borult senki, de az egyik "TV" már 3x megmártózott :-) De aztán összekapta magát. Sok minden nem történt, arra emléxem még, Hasek, megtáltosodva a STROH 80-tól, jégsalátával focizott. 

New guide is born :-)

Szigorú hierarchia uralkodott akkoriban az egyesületben. Nem kolbászolhatott bárki, bárhová, előszőr, ha a Cégek-mert akkoriban már volt pár, Popeye, az első, Unió-a Demisz tokaji kenutáborából kiszállt Csopaki-Lesták-Sasi, az én Drága felejthetetlen barátom, Fitz Roy, és Kanyon Aktív, Adventure-azaz Kövécs. Sok volt az ellentét, főleg, mivel Leskó Lacinál nevelkedett az új-és konkurrens generáció-Laci, aki csupa szív, de érzékeny, nem annyira kedvelte őket. és volt a VTE. A VTE is gyártatott miniraftokat. A BigPack, akik nagyon komoly felfújható hajógyártó cég-lásd tengeri mentűhajók, stb..Dömsödön gyártatta a hajóit. Európában-még nem volt unio-erős munkavédelmi szabályok korlátozták, ezeket a munkákat, sok egészségkárositó anyag szabadult fel, ezért, igyekeztek máshová vinni a gyártást. (pl. így gyártatta a SOTAR a raftjait Ukrajnában, vagy a Robson az epoxi lapátokat Mo.-on) Sőt... később a magyar vezető síkvizi lapátgyártó is Litvániába vitte a gyártást. Akik mellesleg hantás seggek, több telefonbeszélgetés alapján kaptam igéretet pár lapátra, szlalom célból, hogy kipróbálhatjuk...sose lett belőle makuka sem.... Így, mivel..."Túl sokat eveztem Bogollyal, és végvárival, az Unió-nál kell túrát vezessek Pataky Zolival. Nem volt ellenemre a határozat, pénzt is kaptam, Zolka jó csávó, Sasi meg szintén...  Amit rühelltem, a "Fakabát" az Unió bádog utifutija. Az egy vicc volt...a kajakokat egy sátortetőre kellett felspanizni, és a sisakok be voltak górva hátra, azon aludtam, de nem tudom már visszaperelni a gerincgondjaim költségeit  :-) Ja...Máriazell-nek mentünk. Ami a lexarabb útvonal. Akor már volt TEVA-m, ami über büdös lábszagot generál, nálam kevéssé büdöslábuaknál is  :-) Kb Bábolnától keresték, kis szarta tele a buszt. Mariazellnél a harmatos fűbe dörzsöltem a patám.... Ők, még nem ismerték a TEVA-t. Később, a HVG online kért tőlem riportot, egy ww.hu cikkel kapcsolatban, miért büdös a TEVA. Mert-mindenkinek az.A túra remek lett. Volt egy emberünk, kb 149.74 kg. Ketten húztuk fel rá a zippzárt, Zolikával, és két mellényt kapott a Wildalpeni kempingben, egyet előlről csatoltuk rá-egyet hátúlról. El ne süllyedjen, mint a Prince of Wales. Imádkoztam, ne előttem boruljon, a Campingplatzwalzenel be is dőlt... sok minden elmondható rólam, de sosem eveztem el a beborult hajók mellett, mint egyes túravezetőknek nevezettek, már akkor is átjárt a qva felelősségtudat. Nem volt kis job.... Mondjuk, akkortájt nem is volt hosszú egy túra... A kempingnél Sasi vidáman integetett a szedőkanállal  :-) Zolika, Janika, ne menjetek messzi, mindjárt kész az ebéd. SASI Forever+ Beteszek egy képet, Hernád áttörés, ezer éve, a felszerelés-frenetikus. Paksi VV szerelés, horgászmellények, ipari bukók, tornacipő, benne nylon zacskó, gumicsizma. Tisztelgés a nagy SASNAK

kicsit szárazabban-Technikai infók, azoknak, akik nem vízparton éltek

A kajakozás, egy idő után style, trend, brandek versengenek, a jó kajakos fő ismérve, a" felszerelés, és  a hajó összhangja", ugyebár  :-) Nem mindig volt ez így. aki elkezdett vadvizen evezni, (kajakkal)intenzívebben, először az egyesületben kellett próbálkozzon, a 90"-es évek közepe-vége felé. Ott, az volt, ami, kölcsönözni, bérelni, vagy ugye járt alaptanfolyamhoz. Leginkább ez volt az első lépés. Sok minden kell, sokba kerül, beszerzési forrás szinte nulla itthon, tanácaadás is csak külhonban. A Vadvizesek-ben tűnt fel először felszerelési tanácsadó, később a ww.hu, majd a ww.hu fóruma, már tágabb teret adott a kiváncsiaknak, de szinte minden kezdő belelépett a lócitromba. Fogtam a fejem párszor.... Lássuk a saját példám-állatorvosi ló voltam, ezért is segítettem, azután sokaknak, hogy ne legyen kidobott pénz, az első stafírung. Egyszerű példa: Mevettem valaki kakjakját. A vadvizi evezés, technikai sport, új, és új modellek jönnek, jobbak, szebbek, kényelmesebbek. A lepukkant szart, egyszerű egy kezdőre rápattintani, mert, ugyse tudja mit vesz, könyen elhiszi, ez neki való, másrészt, nem biztos, megkedveli, megtanulja, akkor meg úgyis jó lesz a dunára, Balatonra. Nem a legszeb hozzáálás, nem segíti elő a "prortszerető újoncok" partonmaradását. Láttam alaptanfolyamon emberkét, aki úgy gondolta, nem bérel, vesz magának. Beledobott pár K pénzt, megjelent egy zsír új Prijon Hurricane-al, az akkoriban zorall rodeókajak volt, a tanfolyam végén, eladó volt minden, feléér, mindegy, csak haza se kelljen vinni. Nekem, egy kiszolgállt T-kanyon jutott, egy év után adtam el, szerencsére, akkorára, belterjes VTE tag voltam már, és az egyesület visszavette, tanulóhajónak. Szerencsém volt... Felszereléskor itthon, kizárólag a Süveges jöhetett szóba. Szeretem, jó barátom a mai napig. Ismeretlenként, ő raktárürített....ami rajta maradt egy két éve, azt rámsózta. Példamondat: Sárga, nylon spricó. kb 1989-ben volt divat....mindenkinek neoprén volt már, így Tamásunk gyorsan megszabadult tőle. Erős volt, a célnak megfelelt, hiszen erre gyártották. Két év után szégyenemben dobtam ki, ciki volt ilyent használni. A villanyszerelő cipőröl írtam. Túrabakancs kinézetű, a talpa vastag, nem hajlik, és nagy-bármilyen kajakba. sok sok év után, visszaadtam süvegesnek, a Styx- raftcégben ma is megvan. raftba végülin nem olyan szar, bár oda meg hideg. A sisakot is tőle vettem, azzal nem volt baj, igaz, azt rendelésre hozta..... Dzseki, egy Nookie volt. Akkoriban a Prijon, a cég, amelynek Tamáska a "generálimpotőre volt, " együttműködött az angol Nookie-val. Egész pofás darab volt, az anyaga is jó, de a nyaka, nem gumi, vagy neoprén harang volt, hanem csak tépőzáras mandzsetta...azaz, víz mindig volt benne. Pár évet bírt. A lapát, az már más tészta volt. Osztrák boltban, ahol választék is volt, és voltak "tanácsadók" Bonifác, meg a Bogoly, mit vegyek.... Jó is lett, sokáig. Érte a pénzt. Szóval, az egyesület, és a tagság, akkortájt, a HIKO cseh cég putyurkáit dédelgette, mivel aránylag közel-Prága- volt a bolt, akkor még nem volt Pozsonyban is, és a Mountex sem árult vadvizes cuccokat, szervezett buszos út, evezés a Troja-n (szlalompálya prágában) http://www.slalomtroja.cz/en/home   és bevásárlás. (a pálya mellett van a bolt.) A Prágai bevásárlótúrizmus kalandos volt, gyakran torkollott önfeledt sörözösbe, meg villamosellenőrökkel való akciófilmjelenetekbe.....Csehországban populáris sport a "vadvizi evezés" 9 épitett pálya, mesterségesek, pl. Trnavka, ami ütős is, meg veszélyes is,

 meg természetes vízre épitett, mint Moravice, Ceske Budejovice, Veltrusy, Roudnice, sorolhatnám... Ebből adódóan, iparág is épült az ellátásra. HIKO, a legnagyobb. Neoprén cuccai hibátlanok, vannak jó spritzdeckek, a mellényei, a mai napig nagyon jó minőséget képviselnek. Dzsekiből, az olcsóbbak retkek, csak hobbizni, vagy gyenge vadvízre jók, érdemes a drágábbakból mazsolázni,-volt egy AKELA nadrágom. 10/1...használhatatlan. Ozeky-nek adtam, azt mondta, nagyon találóan...."ara jó, hogy folyamatosan nedvesen tartsa a testem" nagyon jó aláöltözetek is vannak. Nagy bolthálózat a VodakSport, gyárt is dolgokat, dobózsák, kisebb kiegészitők, Pozsonyban, és Brno-ban van belőle....  http://www.vodak-sport.cz/katalog-zbozi/vse/vodak-sport/?lang=1&order=nazev&stranka=3&tabulka=0  A NoName spriztdeckek, különösen a kevlar erősitésűek, a mai napig népszerűek még itthon, a jelenlegi mainstream prémium kategóriás nyugati drága motyók mellett...  http://www.vodak-sport.cz/katalog-zbozi/vse/noname/?lang=1&order=nazev&stranka=1&tabulka=0  vamelyik vásáron, a Kökény akart venni, valami cuccot, Kosatka volt az eladó, önkivületi állapotban, így meghiúsult a biznic  :-) A TNP lapátokat gyárt, hajdan volt belőle az egysületnek bőven, kicsit elszállt fölötte az idő, spúrabb, cseszlovák hobbievezősök használják,  http://www.tnp.cz/news  elvégre, ha más cseh, ott a Gala, http://www.galasport.com/cs/catalog/padla-1  ugye, a gyönyörű karbon szlalomkajakok, prémium minőség, lásd, Tony Estanguet, olimpiai bajnok kajakos is a Gala embere, pár éve, Kucogi által kezdtek bekerülni a lapátok, de könnyen beszerezhetőek pozsonyban, remek ergo nyéllel, jó fomával, kitűnő ár érték arány.  Bonifácnak sikerült egyet elhagyni, nincs is azóta jó lapátja. Én próbáltam, kiváló, jó lapátfajta. A Boatpark http://www.boatpark.eu/paddles-oars/  -nál is van minden, szartól repülőig, itt pl a Gala lapátok ára, ottt végződik, ahol a Werner kezdődik...  A Vajda, már szlovák, Martikan olimpiai bajnokkal megerősödve.... és újabban trendi freestyle kajakok, 5 kg körüli súlyban, az egykoron többszörös magyar bajnok Csonka-val tesztelve, fejlesztve...  http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=6646949161664421568#editor/target=post;postID=8783259356021233461  De még nem írunk 2000-et, akkoriban. Az egyesületi basic cucc, a német ipari lomizásból végvári Tomiék álltal hazakerült bontásra itélt Lettman kajakok... uhh....

volt valami kis szines Zelezny, cseh csatahajó, ami még-egyszerű kis formavilágával, nem is volt rossz.. Sprint márkájú sisakok, ismeretlen gyártó termékei, úgy állt a fejen, mint egy bili  :-) Sokféle spricó, nylon Zolzer, vagy mi, már nem is létezik a gyártó, nemtudom milyen mellények. A Bonifác TNP lapátjáról mondta a _Bencsik hajdan a Trisanna-n, hogy "életveszélyes mellette evezni, a kanti kiáll a lapátból, mindig félek, kiszúrja vele a szemem.... De végülis....megtette, eszi nem eszi, nem kap mást, nem tetszik, vegyél magadnak. Ezt a szamárlétrát nem jártam ki, saját cuccal zúztam. a villanyszerelő bakancsom kicseréltem egy merrel viziszandálra, neoprén zoknival. Na, ez se volt túl jó, a Merrel hajlamos volt átfordulni, így nem a talpadon, hanem a lábfejeden kellett volna járni. Aztán egy cseh magasszárú csukám volt, Nomame, asszem, az már jobbfajta cucc volt, majd egy Langer slip, ami egész jól bírta, végül a TEVA Spider, ami

A "Szocsi" Potok, vagy -isonzó-de hívhatjuk hétköznapi nevén-Soca-nak....

A Luxuslimuzin, eleve hátrányt élvez vagvizes körökben, mivelhogyám, abban kényelmesen elférünk,, azaz, barátok között elszámolás, kp.-ben, az útiköccség, minden más öröklődik a tulajra. + bónszként vezethecc..(ugye, ha odamégy a kúthoz egy kannával, és veszel 20 liter üzemanyagot, azzal, nem tudsz  elmenni 300 km-t :-) A "Team" Fuxocska, a rózsaszin BMX-es sisakjával, amit francia trikoloros gumigatyamadzag rögzitett a búráján, Bogoly Norbi, a "coach" Csinos Csilla, mint "shuttle _Bunny" És jómagam. Odakinn, a Varenke family várt ránk, Pécsettrúl, onnan közelebb  :-) Akkortájt, minden utat, úgy jártunk meg, mintha már lenne GPS, pedig mobil se nagyon volt, azaz, mentünk hegyen völgyön, A jó út-Szlovéniába- a 8.ason rábafüzes, majd Graz, Villach-Klagenfurt-Tarvisio-Predil Pass-Kluze-Bovec. Na, mi mentünk kurucosan, hegynek fel, völgynek le.... Erről az oldalról, Ljubljana, oszt neki a hegynek...hajnaltájt értünk a kaptató lábához, köd volt, neki a Mangart xxxx mennyiségű torrentjének, álmos barikák szédelegtek a szakadék peremén, én meg a kormánynál, utitársak kényelmesen a limuzin plüsskanapéján szenderegve. Megfeküdtem, megjegyzem. A Soca felső folyásánál keveredtünk képbe. A látvány majdnem teljesen kárpótolt. Lássuk be, a Soca valley, nem elvetendő látvány. Leronygyoltunk, csipásan Bovecbe, és bevettük magunkat a Kovac kempingbe. Azóta is favorizálom, de soha nem akadta partnerem, kivéve egy SASI túrát, csoporttal, valamiért nem szerették a többiek, a fentebbi, túlzsúfolt, sivár Toni kemping lett a főhadiszállás, a következő 15 évre.... Akkortájt, még nem voltam "outdoor" általában a kocsiban aludtam, de volt egy régi NDK sátram, Fuxocskával azt vertük fel, alkonyatig húztam a lóbőrt, majdnem. Elindulni sehová nem tudtunk, maradt egy vízreszállás a Koritnica torkolatnál, és a kempinv végéig gyakorolgatás. Norbi, megrakta kővel a Bonifáctól elkért Rapid Fire-t, a Lettman akkori aktuális "húezdezorall" rodeógépét, mert akkor könnyebben gyertyázik, és elbogarásztunk setétedésig. Aztán egy Boveci séta, fagyizás, mejd szundi, az NDK cuccban. Másnap, a "Faledobótól indultunk, Cesocáig. Mivel volt már Salza tapasztalatom, meg Béla potok, érdekes volt, különösena cűgölés lefelé a folyóvölgybe, de meglepi nem ért. Ugye, ez max ww3, az is egy helyen, kb, inkább 2. Fuxocska, akkortájt rendszeridegen volt az "Eszkimo roll" tekintetében, az egyetlen emlitésre méltó történet az volt, amikor hosszú métereken keresztül próbálta visszacsákjázni  magát a lapáttal, a meder aljáról, fejjel lefelé.....megdöbbentő, de az eszkimóforduló eme változatát nem emlegetik a "Pawlata, vagy a Back Deck Roll mellett, mint "Fukszimó" vagy FuxiRoll, pedig-röhej, de néha sikerült  :-) Mivel megérkezett a Varenke family, a következő nap, igazi kihívás elé nézhettünk, A Koritnica.....A Kluzei erődnél, a lejutás minden, csak nem egyszerű. A "Coach" azt tanácsolta, ugorjunk be a szikláról, volt vagy 4 méter, de miért ne...felsorakoztunk, mint a kivégzőosztag, az Aradi vértanúk elé, és életem első értékelhető vadvizes mutatványa lett belőle, akkor még Fuxocskát is úgy kellett rábeszélni, nem ment könnyen, később már akkor is ugrott, ha nem kellett :-)

 

 

 

Szóval, nekilendültünk. Aki ismeri a folyót, tudja, nem sokkal lejjebb, vany egy szűk kanyon, az elején egy szép zúgóval, és a végén ippeg elfér a ladik. Később, láttam innen inkább visszamászó utasokat, alatta spangilzó kajakosokat, miközben az utaskák lubickoltak "de olyan szépen csiripelnek a madarak" és később, Fuxocska, mikor már "expert volt" elindult egy Kendo-val lefelé, majd Barbara Cerrojával úszott ki.... nagy tanulság, mert ilyen helyen nem akasztunk kajakot hevederrel, a Cerro beszorult a végén, és Mihályunk nem tudott az odaszorult kajakkal mit kezdeni, lebegett a végén, mint egy zászló, még jó hogy kiszabadut a kajak.... Klausztrofóbiás gyönyörűség.... de a neheze ezután jön. Nem ragozom a Koritnicát, egyszerűen, gyönyörű, kicsi, és nagyon technikás. Életem első olyan folyója volt, hogy összpontositanom kellett, igaz, ez volt életem első kajakos éve is. Fuxocska, egyszer beborult egy hengerben, ez olyan mosógép effekt, amikor a víz, egy letörés után visszaforog, és megáll az élet, tapasztalatlanoknak. Mivel a folyó nagyon tömbös, senki sem látta, hogy Misi, és a hajóját (Eskimo Gambler, nevéből adódik, vagy kijön a hengerből-vagy nem) Az egész csapat átgázolt rajta  :-) az akkori hajóink, mellesleg, mindenre jók voltak, csak creek evezésre nem, hosszú, nehezen forduló, rosszul fittingelt, kényelmetlen szarok, amik ultra nehezen fordulta, és itt bizony van ringispil, -most jobbra, majd balra.... üveges szemmel követtem a Norbit, de mindig eltünedezett a sziklák között....

 



 

 

Röhej, de az egyesültben akkor népszerű kis kajak, a középen látható Zelezny, amivel KisVarenke evezett, amolyan őse lehetett volna a divatos creekereknek. Remek volt, eldöntöttem, hogy creeker leszek, kis köves, nagyesésű patakok, abba nehéz belefúlni, max összevernek a kövek....



Következő napon, A Koritnica torkolattól-Cesoca-Srpenica-1-2, Trnovo-volt a táv. Norbi kicsit paráztatott, najó, kicsit paráztatott, de nagyon paráztam, hogy lesz egy sziklás szakasz, olyan nagyon sziklás.... nofene, a Koritnyicában is volt kavics, sok sok kőbányányi....mégse mondták, köves...mi lehet errefelé???? Srpenica-ig lecsurogtunk lazán. SR.II-től, a folyó, ww2-3, és már látszik a sok kő...Kérdezgettem is aggódva a Norbit, ez már az? De mondta, hogy várjak türelmesen. Pelenkát kellett cserélni, de eljutottam a SPII-ig, könnyen, így egyre nagyobb lett az önbizalmam. Ugye a beszálló utáni rész, már nem könnyü, és azt még lihegve túléltem, de Misi már úszva tette meg a távot. Életemben először éreztem, mi az, amikor eltünik mindenki a körengetegben, és nem tudom, merre tovább. Így fel is vakartam magam az első háztömbnyi köre, a tétovázás miatt, aztán próbáltam vagy 3 eszkimót, de végül egy parton pihenő német nyujtotta a kezét, ...naja, jól van, magyarázat van rá, egyedül a sötétben, és ki is mentettem magam is, felszerelést is, Miska meg közben megint uszikázott. Közben A KisVarenke, csendben sirdogált a limányban, tizenévesként, erős sokk érte, látván, a kedélyes fürdéseket.... Mire leértünk, a folyó nem lett szebb, és még 2x úsztam, Misi-saját bevallása szerint 30x.... Valószinűleg-az idő mindent megszépit, gyakorlatilag egyedül eveztem végig, 4 -5 hónapos tapasztalattal-a Soca Trnovoi szakaszát, mert Norbi állandóan Misit mentette, Miki, meg a fiát istápolta, aki-mondjuk-egyet sem úszott. Egyedül voltam, mint a kisujjam, de amikor megérkeztünk, boldog voltam, mint a makákómajom, amikor avokádót kap..... Végre, igazi vadvizen evezhettem. Norbi agitált, menjünk a tanpáylára tovább, de elég volt, az egy másik felyezet lett életemben, később, körömrágós izgalommal, és egy átemeléssel.....nem kis víznél.
A Soca rulez, de óvatosan kell vele bánni. Sok csoportot vittunk oda, később. Nem volt már parás, de sosem díjaztam a gumimatracos túrákat. Amikor van 10 miniraftod, és vagytok rá 3-an kajakkal, és soxor eltűnnek az emberek a kövek között, és várod, hosszú, hosszú másodpercekig, scouterként, mikor tűnik fel a hajó, és megvan e mindenki, az szar érzés. Sztem, a Soca, ezen része,már nagyraftot kiván, guide-al.. No stressz, no para. Ez volt, életem legtöbb uszikája, egy túrán, elég is volt hogy "megszeressem"  Nem esett jól, ezért úgy döntötem, sosem úszom ott többet. Ritka, hogy megfogadom a magamnak tett igéreteket, de ez bejött, pedig nem egyszer voltam arrafelé. Én, a "Syphon strecke-t sosem vállaltam be, Otona számomra maga a halál, a leereszkedés miatt, egyszer elég volt,-majd egy óra volt, mig a lányoknak segitettük lecigölni a raftot- de be kell lássuk, európa gyöngyszemeinek egyike, még akkkor is, ha tömeg van, és sokat kell várni az éttermekben csúcsidőben.