Tárgy: Amnesztia kérelem
Cím: Köztársasági
Elnöki Hivatal Titkársága
Dr. Vida Ildikó, NAV
Elnök.
Miniszterelnöki
Hivatal Titkársága
Tisztelt Címzettek, Hölgyeim, Uraim.
Levelem hosszú lesz, és hogy végig tudják olvasni, igyekszem
szórakoztatóan fogalmazni – A téma maga, nem éppen szórakoztató, és nem is
akarok Remarque - i mélységekbe merülni, bár a minap egy közösségi portálon
megkaptam, hogy „Olyan jól írok, mint főzök”
Nos. A NAV 2014 13 07 – én, cégemnél történt ellenőrzés
során, kiszabott rám 2x 300 000.- bírságot, nyugtaadási kötelezettség, és
be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása címen. (ikt. szám:522 160 3243 és
5029453747)
Megpróbálkoztam mindenféle jogorvoslattal, de süket fülekre
találtam, mindössze a paragrafusok, és a vétkemre szolgáló jogszabályok
idézetét kaptam válaszként. A cég, azaz jómagam, mint egyszerű önfoglalkoztató,
képtelen ezt kifizetni. Azaz, a társaság, amely egyszerű családi vállalkozás,
rövidesen inkasszó alá kerül, majd végrehajtási eljárás veszi kezdetét.
Esettanulmány:
A jogalkotók, és a Tisztelt Ház aktuális bizottsága
„odafenn” meghozza az idevágó rendeletet, törvényerőre emelkedik, innentől
kezdve, „Az adózót terheli teljes
felelősség az üzletben folytatott gazdasági tevékenységért. Az adózónak
tevékenysége megkezdésekor tisztában kell lennie a vonatkozó jogszabályi
előírásokkal, valamint úgy kell szerveznie pénzügyi, vállalkozási és
adminisztrációs tevékenységét hogy a jogszabályi előírásoknak maradéktalanul
eleget tegyen” Mondja az írott szó. Van egy tényállás – az ellenőrzést
végrehajtó revizorokat, cégemnél be nem jelentett ember szolgálta ki, és nem
adott nyugtát. A sorrend világos, és
félreérthetetlen. Jogalkotás – a
jogkövető magatartás ellenőrzése- retorzió.
Post 1: Ábel a
rengetegben…..
A Miskolci Egyetem tanulmánya, amiben a Miskolciak szokásait
elemzi, az étterembe járók körét, a következőképpen szabja meg: 1-5- ig skálán,
1.41. Ebből nemigen lesz kacsalábon forgó palota. Igazából, épp meglehet élni
belőle, az elmúlt 3 hónapban sokkal kevesebb fizetést tudtam kivenni, mint ami
után járulékot fizettem. Vagyunk összesen 3 – an. Az ominózus napon, a MÁV
szakszervezetnek kellett szendvicseket csinálni, és kiszállítani. A cégben,
egyedül én értek a hidegkonyhai dolgokhoz, a szakácsom amúgy is menüt főz
délelőtt, így kora reggel bementem, és elkészítettem a megrendelést. A kiszállítás
időpontja 11.00-ra volt megrendelve. 11.00, az étterem nyitása, és ugye ki
lenne a pincér –min én -. Igyekeztem, de a MÁV még oldschool szervezet, számla,
pénztáros, pénztárkinyitás, kifizetés, bizonylat aláírása, mire visszaértem,
már a jegyzőkönyvnél tartottak. A szakácsom kérte a revizorokat, várjanak meg,
mert itt kell legyek pár perc múlva, de nem vették figyelembe a kérést. Van egy
régi barátom, egykoron menő vállalkozó volt, most szinte hajléktalan. Egyedül
él, amikor szabadnapos, a szabadnapját itt tölti, tv-t néz, ha marad menü, kap
egyet, hogy legyen mit ennie aznap. Bejelentett alkalmazott a Penny Marketnél,
biztonsági őr, a fizetése 50%-a letiltva. Pénteken iratnak a nyugdíjasok
ebédet, így a szakácsom megkérte fenn említett úriembert, tegye már addig a
vendégek elé az ebédet, amíg vissza nem érek. Ez megtörtént, emberem visszaült
a bárszékre, és tovább nézte a tévét, Melegítőruha, és tornacipő volt a
felszerelése. Mivel még nem értem vissza, és a vendégek jelezték távozási
szándékukat, elvette tőlük az 1440.- forintot, letette a pultra, majd visszaült
tv-t nézni, mikor a revizorok felfedték kilétüket. Ilyen, és ehhez hasonló
esteket, bárhol találni, vendéglátóhelyen. Amikor dolga van a személyzetnek, a
törzsvendégek, a kocsmákban is, összeszedik a poharakat, néha kivisznek pár
sört, mégsem minősül feketemunkának. Itt sem utalt semmi, folyamatos
munkavégzésre. Igen, megerősítette a NAV álláspontját, hogy utólag
bejelentettem EFO. - val. Valamit tennem kellett, felhívtam ismerősöm a
NAV-nál, ezt tanácsolták. Az ellenőrök tévedtek.
A tapasztalatok szerint a munkaügyi felügyelõk már egy
rövid ellenõrzés során is képesek eldönteni, hogy valóban szívességi
munkavégzésrõl van-e szó, azonban ha a jelek arra utalnak, hogy munkaviszony
áll fenn, ennek ellenkezõjét a foglalkoztatónak kell bizonyítania
Ahhoz, hogy valaki megértse a lelkivilágomban kavargó
végeérhetetlen igazságtalanság érzetét, ahhoz ezt viszont, érdemes átfutni. Nem
tudom, hogy pontos mintája egy szelet társadalmi rétegnek – gondolok itt a
délamerikanizálódás szindrómára, a megszűnő középréteg esetére, és arra, hogy
annyit hallottam Magyarország miniszterelnökétől (is) hogy aki dolgozni akar,
annak biztosítani kell a lehetőséget – én akarok, de nem közmunkát- a hazai
kisvállalkozások segítése, a „Társadalmi egyenlőség fogalma”
Munkáscsaládba születtem. Elvégeztem az iskoláimat, és
azonnal munkába álltam. Elég jó szakember lettem, mielőtt a haza szolgálatába
szegődtem, mint sorállományú honvéd szinte mindig 2 helyen dolgoztam. Szüleim
nem voltak gazdagok, faluról kerültek Miskolcra, és nem sokáig élvezték a
nyugdíj nyugodt biztonságát. A családmodell, nálunk, az 55 évem alatt az, hogy
a szülők reggel elmennek dolgozni, délután hazajönnek, és ebből lesz a
„fizetés” a munka elismerése. Örökség nuku. Mindig többre vágytam, és Apám
bíztatott is, a „tanulj fiam, ne úgy élj, mint én, hogy minden nap könyékig
olajos vagyok” A Törvény, akkortájt, nem tolerálta a hozzám hasonlókat. Hosszú
hajam volt, és a korai 80’ években, Március 15, nekem ünnep volt - nekik nem. Ezért
eleinte csak letépkedték a kokárdámat, majd kaptam kettőt – hármat gumibottal a
tizedes elvtárstól, végül –mint notórius bajkeverőt – Március 15 –én reggel,
elvittek otthonról a nyomozók, és estig ültünk a „Rudason” (Miskolcon ott volt
a Rendőrségi hivatal) majd hazazavartak……
Kifizetődő taktika, azóta nem hordok kokárdát, minek. Több mint 10 év
telt el, hogy megbízható legyek politikailag, és útlevelet kapjak.
Életem elbaltázása ott kezdődhetett, amikor hajdani
osztálytársaim, Törökországba jártak csempészni, közben én edzésre jártam a
Csorba telepre kajakozni, vagy olvastam otthon Sienkiewicz összesét. Sok évvel
később, tőlük kellett kibérelnem az éttermet, mikor az épületet eladta a
Strabag. Az MN 1480 alakulatnál voltam katona, ez akkori első lépcsős
hadosztály volt, sőt – a legelitebb alakulat az országban, felszerelve négy, SS
1 c, NATO fedőnevén Scud - b ballisztikus rakétával.
A termonukleáris töltőfejet, valahol Veszprém környékén
őrizték az Oroszok, nálunk, csak TNT-s robbanófej volt.
Második időszakomra, megjártam a Karakum
sivatagot, és tartalékos őrmesterként-nyugállományba vonultam. 12 hónapig
vezettem egy 800 fős étkezdét.
Mire hazaértem, érződött a változás szele. Visszatértem régi
munkahelyemre, ami már nem vállalati, hanem magánszféra lett közben. Izgatottan
vártuk az első választásokat, a mai napig, ha elfordítom a fejem, itt a
polcomon a „szabadon választott” Parlamenti almanach. Szóval, 40 000.-
forint kezdőtőkével - nekivágtam az ismeretlennek,- mint Ahab kapitány, hogy az
„új föld, és az új menny látomását valóra váltsa a Pequod – al „és kibéreltem a
„Miskolci Közúti Építő Vállalat” étkezdéjét, egy lepukkant szocreál üzemi konyhát.
Eleinte egymagam
dolgoztam, reggel bementem, megfőztem, majd átöltöztem, és kiszolgáltam. 2
órában volt egy asszonyka, aki kitakarított, elmosogatott. Utána elmentem
bevásárolni, előkészítettem másnapra, majd hazamentem.
Előbb csak a cég dolgozóit kellett etetnem, majd a többi
irodából, és a környékről is ideszoktak az emberek. Ez egy nagy irodaház –
vendéglátó szempontból nem túl jó, eldugott helyen, erősen romos, kívülről is,
de ez volt elérhető. Akkor úgy gondoltam, ha az ember nagyon akar valamit, az
működni is fog. Ez működött. Lettek esküvők, egyre jobban felkapottá vált, a
legszebb időkben, amikor a munkanélküliség az egeket ostromolta, volt, hogy a 3
tagú zenekarral, 15-en voltunk.
Most – visszatekintve
– ez számomra is hihetetlennek tűnik.
Ugye, ennek függvényében, gondolhatnánk, miért is ennyire likvidtőke
hiányos a cég. Hiszen itt lehetőség volt a tartalékképzésre – vagy a vagyonosodásra.
Mindkettő elmaradt. Eleinte, a Vállalat eszközeit használtuk, amit aztán, felkínáltak
már megvásárlásra. Minden szocreál volt, a velem egykorú alumínium badellákért
később vagyonokat fizetett a MÉH…. A
bútorzat, műbőr székek, stb…. Előre, és hosszútávon gondolkodva, a keresett
pénz beinvesztáltam bútorokba.
Aztán, a felszakadozott
linóleum cseréje vált esedékessé, egy 200 nm –es étterem járólapozása, + a
konyha, + az előtér, nem 2 forint volt, azaz, újra kimerült a kassza. Jött a
HACCP bevezetése. Úgy gondoltam, inkább kitanulom, mint kifizessem, ezért
elvégeztem egy tanfolyamot, rendszerépítésből, de kellett tőke is hozzá, új, RM
edények, RM polcok, el tudtam helyezkedni alvállalkozóként, egy nagy cég büféit
kellett kontrollálnom. Sosem kerestem ilyen jól, de mind elment
feldolgozóasztalra, színes késekre, vágódeszkákra, edényekre, asztalokra. Megint nullán voltam, de működött.egyszerre voltam szakács-és ügyvezető,
A bajok, akkor kezdődtek, mikor az akkor már
tulajdonos Strabag, felkínálta eladásra az épületet. Megkerestem a többi bérlőt,
vásároljuk meg, egy konzorcium létrehozásával, meg is született az egyezség, de
hirtelen, a már fenn említett, azóta több nagy ingatlannal rendelkező
osztálytársamék megvették, névértéken. Füstbe ment terv…. Nesze nekem Sienkiewicz.
Szemben is volt egy nagy ingatlanuk, amiben egy magániskola
húzta meg magát, és mivel eleinte expanzív növekedési pályán voltak, hogy ne
veszítsék el a bérlőt, megvették a Strabag épületet, odaköltözött az iskola, és
az elképzelés szerint, az itt székelő irodák meg szembe, az iskola helyére. Ember
tervez, a sors végzi a dolgát, persze, ha mozdulni kellett, már inkább vettek
maguknak saját irodát. Innentől kezdve –képzeljük el, egy étterem, és egy
iskola szinbiózisát - kezdődött a purgatórium. Ezek a korai magániskolák vették
át, az akkortájt megszüntetett ún. „felzárkóztató osztályok” helyét- bár nem
vagyok túl jártas az oktatásban. Ez kb. annyit jelent, színmagyarra fordítva,
hogy a gazdag szülők, akik szégyellték, a kezelhetetlen, diszlexiás, eszement
gyereküket, beíratták ide. Na… nem ez lett az étterem Michelin csillaga, nem
ragadtak rá a vendégek, mint legyek a papírra. Ez volt az a perc, amikor úgy
gondoltam, a teóriám, miszerint egy cég vezetője, mindenért felel, és mindent
meg kell tudnia oldani, leomlott, mint Kőműves Kelemen fala. Innentől nem volt
fenn, és lenn, csak lenn. A bérleti díjat, az új tulajdonos megemelte, nem
kicsit. Majd, azzal az érveléssel, hogy a Főutcán, ha nem szép az üzlet,
magasabb a bérleti díj. Gyakorlatilag újabb beruházásokindultak. Lambériázás,
gipszkartonozás, új függönyök, lámpatestek…. Mivel az előző bérbeadónál (Strabag)
beinvesztáltam a bérleménybe a befektetéseimet, és bérlőstől, szöröstűl – bőröstűl adták el, a ráfordított pénzem
utáni igényem nem tudtam érvényesíteni. Amit le tudtam szerelni, leszereltem,
de a járólapot, csempét, nem törhetem fel, a kagylókat sem szerelem le, stb….
A lányom, a GTK –rajár, Miskolcon, 3. szemeszterét kezdi.
Néha ha beszélgetünk, és elmondja mit tanítottak Neki, megrémülök. Mennyire
más, a valóság, és mennyire más fogalmak léteznek a közgazdaságtanban. Egy
ilyen vállalkozás, egy hónapig nem működne, a kiszabott úton haladva. Nem
létezik az „osztalék” fogalma, a „munkabér” sem. Először kifizetem az
alkalmazottakat, majd az árut, rezsi, bérleti díj – ezek elengedhetetlenek – és
jönnek az adók, járulékok. Aztán ha
marad, akkor az enyém. Nagyon vékony jégen ingáztam. Pofonegyszerű képlet. Jól mentek a dolgok, semmi nem jött
közbe. Kerestem, mondjuk, 200 000
forintot, ami messze nem sok - de ha előáll az a szitu, mint itt is, hogy a
bérleti díj, mondjuk 50 000.- ropogós magyar forinttal több - akkor már jó
hónapban sincs esélyem, csak 150 000.- re, ha ebbe becsúszik egy
büntetés-nem sok volt - akkor már marad csak 100 e. És ha nem mennek a dolgok a
maguk útján, jön egy aszályosabb hónap, könnyen mínuszba fordul. Nincs
árfolyamgát, van felül 200 –alul 200. 3 rögös úton eltöltött hónap, a
likviditás hiánya miatt- lefejezte volna a céget. Azaz a
„Bálna Mercedesről” szövögetett álmaim ismét ködbe veszni látszottak, immáron
végérvényesen. Nem volt 132 milliárd USD képzett tartalék büntetésre, mint a
Goldman & Sachs esetében. Olyan ez- mivel ugye az „adózónak tisztában kell
lennie, és úgy kell szervezni” ott, ahol nincs a cégen belül, adminisztráció,
azaz a cégvezető végez mindent, mintha egy könyvelőnek, még a munkája mellett,
kiszolgálnia, meg főznie is kellene, és ezt meg is kellene tanulnia.
Ezen az éven
számoltam fel a rafting túráztató cégem, a Gazdi - Raft kft-t. 15 éven keresztül jártam vadvízre. Eleinte a
vállalkozásban eltöltött 0-24 day by day napok stressz oldásának szánt
kikapcsolódás, a kajakos múlt, a természet adta lehetőségnek tartottam, hogy
vadvízi kajakos lehessek. Aztán –ésszerűbb volt céget csinálni – túrázókat
eveztetni, mert nagy haszon ugyan nem keletkezett, de ez egy életforma, és az útiköltségünk,
meg a felszerelésünk kigazdálkodta. 8 évig élt, végül egy ritka betegség
végzett vele – hidegallergiám lett – azaz, ha folytatom, én lettem volna a
leggyengébb láncszem a csoportban, akik tőlem vártak volna segítséget, azoknak
kellett volna kimenteni - engem.
15 év vadvíz, jéghideg folyókon, sokszor hóban, esőben,
fagyban, szinte hétvégenként szembenézni veszélyes szituációkkal, áradó alpesi
folyók, bedőlt fák, boruló hajók, akkora adrenalint szabadított fel, ami
igazából „kisöpörte a padlást” az ember fejében.
+
3 évig, az alelnöke is voltam a VTMSZ – a túráztatók
szövetségének, 10 évig szerveztem Magyarország egyetlen országhatáron belüli vadvízi
kajakos versenyét, a Hungarodeo - t, amit 3x is a jelenleg regnáló világbajnok
nyert.
Az életem, teli
kihívással, minkét szinten. Sokat
gondolkodtam, hogy igazából lehet csak egy roppant nagy lúzer vagyok, aki sok
szerencsével lett megáldva, de ebben a városban, 22 évet, azt hiszem egy
étterem sem élt meg, ugyanabban a formában. Évekig voltam oktató, 2 évig, még a túravezető
képzést is irányítottam. Akkor
szerveztem expedíciót Albániába, elsőként a világon, amikor a Szerb milicisták
még átjártak portyázni Bajram Curry –nál. Koszovón át, a hegyi hágókon.
A mai napig hívnak néha más cégek, besegíteni,
de nagyon ritkán jutok ki, és nem is merem felelősséggel vállalni ezt a munkát.
A kajakozás, a folytonos mozgás, jót tett a porckorongsérvemnek. Mikor ez
elmaradt, egyre gyakrabban szorultam kezelésre. Nem volt ritka, hogy
elviselhetetlen fájdalommal együtt kellett dolgoznom. Azt nem engedhettem meg,
hogy „pihentessem”orvosi tanácsra.
Innentől, nem volt fel - csak le….. Amikor az ember elkezd egyre kilátástalanabb
helyzetbe kerülni –mindig áldott empatikus, nagy felelősségtudatú ember voltam,
sajnos – kiszolgáltatott voltam, a bérbeadó – iskola duónak, alá kellett
rendeljem az érdekeim, szélnek eresztem az embereimet, 10-15 éves
munkaviszonyokról beszélünk, nem volt szinte fluktuáció –és elkezdek egy előre
nem tervezett életet, de akkor még nem tettem meg. Itt hibáztam. Minden reggel
összeszorult gyomorral ébredtem, a folyamatos erős rettegés kiölte a
kreativitásomat, elaludni csak a pszichiáter által felirt gyógyszerek marékszámra
való szedésével sikerült, egyre többet költöttem „folyékony jövedéki
termékekre” állandó lett a kétségbeesés, a cég, még gurult, mint a lendkerekes
autó.
2013, januárban,
végül az iskola igazgatójának azon törekvései, hogy lapáton végezzük, és
átvehesse a teljes épületet, végre megértő fülekre talált. Mielőtt kirúgtak
volna, beszűkült tudatommal, még levezényeltem egy telephelyváltást. Éveken keresztül, fúrt – faragott, hogy
parkolópályára helyezzen, siker koronázta erőfeszítéseit. Az „ember
jellemrajzát” tökéletesen kivetíti, a végjáték. 3 hónap felmondási időm volt,
de azt szerette volna, hogy az utolsó iskolai napon küldjenek el, mivel az én
engedélyeim fedezték az ebédosztogatást a kisteremben. Ezt a bérbeadó sem tudta
megemészteni, januárban szóltak, keressek más helyet. Rettenetesen
feldühítette, mert 2 hónapig, ott maradt eszközök, engedélyek nélkül. Az, hogy
velem, de inkább a munkavállalóimmal mi lesz, nem zaklatta fel túlzottan.
Annyi itt a kiadó étterem, hogy szlalomozni lehetne
közöttük, régen keresni kellett volna, de vagy részeg voltam, vagy
kétségbeesett béna. Itt végül is végérvényesen elúszott a Gazdiraft kft vagyona.
És a régi étterem eszközeinek eladásából származó utolsó fillér is. Első
vendégem, az új helyen a NAV volt. Nem lett jó ómen……
Nos… Térjünk vissza a lényeges dolgokra. Hogy válik a vér
vízzé, a megtermelt javak, semmivé.
post 2: Ki aratja
le a termést? vagyis inkább hová kerül a gyümölcs a fáról.
2010-et írtunk, mikor egy betöréssel károsítottak meg. Az
elkövető, igen enyhe büntetéssel úszta meg. Érdemes lenne, így rendeznem az
adósságom. Megérné.
2013-ban, az értéklevélként feladott Erzsébet Utalványok
váltak köddé a postán. Sosem lett meg az elkövető
Személy szerint örömmel fogadtam, amikor a csigafalókat
kiűzték az országból, azaz a cafeteria hazaköltözött. Elég gyorsan megszületett
a döntés, szinte ad – hoc, a Széchenyi Pihenőkártyákról. Decemberben tudtuk
meg, hogy januártól ez lesz. A plasztikkártyák elkészítése egy dolog, nem
okozhatott nagy problémát a bankoknak. Igen ám, de kell hozzá egy hardware,
azaz, egy leolvasó. Amint kijött a törvényrendelet, elsőként igényeltem. Látható a szerződésen, 01.18. – án, már aláírtuk,
ekkorra ért ide a megbízott – majd, 3 hónapra rá, 14. 17 –én, megkaptam a
készüléket.
Mivel az elfogadást, 3 bank intézte, le kellett szerződjek,
külön külön, a másik 2 forgalmazóval. 04. 25-én, gyors levelezést követően,
fogadhattuk az MKB-s kártyákat. Mit ad isten, egy nagy cégnek szállítottunk
ebédet, vagy 10 éve. Ennek az ellentételezése, egyszerűen ment, kiállítottam a
számlát, hó végén-egy havi ebédellátásról – majd 7 nap múlva a számlámon volt a
pénz. „ (Két választás Magyarországon” by Mikszáth Kálmán) Vagy hagyom elmenni a 10
éves, havi 100 e feletti megrendelőmet, mert a kártyákon január végén már ott
pihent a pénz, csak nem volt hová tenni –vagy hitelezek, a 17. – én megkapott
készülékemre, a 25. –én megkötött MKB –s szerződés idejéig, azaz, pontban 5 (!)
hónapig –és nem csak Őket, mást is - a
saját forrásomból etettem. És erre még
rájött az akkor 15 napos átutalás. Azaz, ez pont egy fél év. Miért írtam le
ezt? A fellebbezésem elutasításában, a NAV a következőkre hivatkozott – többek
között:
„…. Adózó terhére
megállapítom továbbá, hogy az elmúlt időszakban 13 alkalommal kért fizetési
halasztást, és valószínűleg külső forrás bevonásával rendezte a cég ügyeit…. „
Ugyan a jogszabályt
nem én alkottam, de 22 év alatt, az vesse rám az első követ, akinek nem volt 13
alkalommal pénzügyi nehézsége, és nem tudok olyanról, hogy ez a terhemre róható
lenne, nem törvénytelen. Az Állam által
hozott intézkedés, a legnagyobb kereskedelmi bank késlekedése-amelyben jelentős
az állami tulajdon –eredményeképpen, inkasszó, végrehajtási eljárások. Azaz minden fegyvert bevetettek ellenem, én
meg néztem, mint „ lufiárus a nyílzáporban”.
A kamatokat mellesleg mindig kifizettették velem, ezért sem értem, hogy
jön ez ide? Pedig a SZÉP kártyákon lévő összeg, nem kamatozik. Van egy érzésem,
és nem összeesküvés elmélet, hogy ezen, valaki nagyon nagyon jól keresett, és
ezt is velem fizettették meg. A „külső forrás” ? A Gazdiraft eszközeinek
eladásából származó pénz itt illant tova.
Parádés – és hasonló –
az online pénztárgépek cseréje. Erről harsogott minden, hogy az állam
50 000.- forinttal megtámogatja a vállalkozásokat, és ez nem is fog
annyira fájni. nos…. felsorolom, mekkora mínusszal kezdődött 2014:
·
a gép ára,
120 000.- ft - 50 000.- támogatás.
·
a régi gép
leselejtezése, 6000.- ft.
·
a régi
gép, 3 éves, új ára 80 000.- ft. Hibátlan. Legyen mondjuk 50 000.-
ami kukába került.
·
az új gép
beüzemelése 6000.-
Azaz, nem támogattak
semmit, igazából.
Más: Fellebbezésemben, azzal érveltem, hogy 21 év alatt, nem
voltam elmarasztalva. Ezt enyhítő körülményként nem tudták értékelni, mivelhogy
– lásd a dokumentumokat –Ezzel kapcsolatban 3 észrevételem lenne. Első, hogy
itt, 18 éves vétségeket is felhoznak ellenem. A NAV az eljárás befejezése után,
3 évvel, büntetlennek nyilvánítja az adóalanyt. Hogy kerül ez ide? A második,
hogy a 2013 – évben, „munkavállaló szabálytalan bejelentése” vádpont, egy logikai
bukfenc, merthogy a határozatban, maga a NAV sem látott olyan indokot, ami
miatt eljárást indíthat, így megszüntette, anélkül, hogy eljárást
kezdeményezett volna. Akkor most mit gondoljak?
Harmadik, a 2013
évben, „Telephely módosítás bejelentésének elmulasztása” Nos, ez valóban
30 000.- et ért. Az adóelkerülésnek ugyan a látszata is messze áll, de –
21 év alatt, sosem váltottam telephelyet. Hajdan, az eljárás azzal indult, hogy
beszereztem az engedélyeket, bevittem a hatósághoz, és ha mind megvolt, kiadták
a nyitáshoz szükséges iratokat. Most – bemegyek a Polgármesteribe, kiadják az
engedélyt, és kiértesítik a hatóságokat. Erről, értesítést kapok, amin
felsorolják, kik kapták meg az iratot. Köztük volt a NAV – igaz, a Vám és
pénzügyőr igazgatóság – de gondoltam, mivel össze lett vonva, a VPOP, és az
APEH, az adatbázis is megegyezik. Ugyan, mivel az első napon, az első vendégem
a NAV – tól érkezett, így, teljesen biztos voltam benne, hogy ez a telephely
változás első jele, ezek után volt még egy újabb, az sem tárt fel
szabálytalanságot, majd harmadjára, kiderült, hogy nincs meg a NAV-nál, a telephelyváltozás bejelentése.
·
hogy találtak oda 3 alkalommal?
·
Az első két ellenőrzésnél miért nem tűnt fel?
A Gazdi Raft kft szervezte, a Kocsonyafesztivál rafting programját.
2007-ben. Szerződés az Alapítvánnyal, nagyrészt
Önkormányzati tulajdon. És azon a napon, amikor vagy 4000 ember várta a
teraszon a fő attrakciót, valakinek az a vicces ötlete támadt, hogy pétisót önt
a Szinva patakba, a lebonyolítás helyszínétől pár km-re . Mivel a
pétisó-szerintem ilyen koncentrációban semmit – de a szervezők szerint
szemirritációt okoz, lefújták a versenyt, a 60 csapat hazamehetett. 15 emberem
dolgozott rajta, javarészt pestről érkeztek, mivel itt nincs annyi vadvizes.
Este felhívtak, hogy várjunk egy napot, majd hogy még egyet. Utána soha. Vártam
egy hetet, kiszámláztam, elküldtem. Akkor persze felhívtak. Hosszas kínlódás,
alkudozás után, augusztus végére, 6 hónappal később, kifizették a felét.
Mit is szeretnék röviden elmondani, vagy bizonyítani? Tudom,
az én vétségem, akkor is vétség marad, ha mások ennél jóval nagyobb vadat
lőnek. Nem értem mi indokolja azt, hogy 6 alkalommal ellenőrizzen a NAV egy
ilyen mikro vállalkozást, ahonnan, ha mindent ellopnék, akkor sem jönne össze
annyi, mint amit egyesek percenként megtesznek. Elég lenne a bulvármédiát
nézni, és azonnal milliárdos vagyonosodási vizsgálatokat lehetne indítani.
adhatok tippeket is, „médiacelebek” tehetségtelen lúzerek, akik nyilvánosan
hencegnek a vagyonukkal, és senki sem számoltatja el őket. Politikusok, akik a
hivatalosan megkeresett bérük sokszorosát költik, látványosan. Ezt hívják a közösségi portálakon „kettős
mércének”. Mi lesz az adóhivatal sorsa, ha megszűnik az összes hozzám hasonló.
Ki lesz az ellenőrzés alá vont adóalany. 2013-ban, 4 003 178.-
forintot fizettem, adók, és járulékok címen, vállalkozásom idején, közel
100 000 000 forintot. Ebből, olyan generációkat neveltünk ki, mind
alsó, mind felső kasztokban, akik a „munka” szóval, képtelenek lennének
megfogalmazni egy értelmes mondatot. A vállalkozás berendezkedése, láthatóan
nem a pénzmosás – adóelkerülés. Nincs is ilyen előélete. Betéti Társaság. Nem szándékozom a céget más országba
inplantálni, és nem szándékozok off shore cégbe sem menekülni. Nem hagyom itt,
a súlyos állami támogatás után a könnyűszerkezetes romjaim, mint a Brico - Store. Tudom, érdemesebb jelentős munkaerő felvevő
nagy piaci cégeket támogatni. De ez, negatívan hat, a gazdaság azon
szereplőire, akik ide rendezkedtek be, és a vagyonukat nem szándékoznak
külföldre vinni, esetleg, amikor vagyontalanná vállnak, a személyes tárgyaikat,
és a szakértelmüket, szorgalmukat. Az embereim közül, jelenleg, 1 az USA, kettő
az Egyesült Királyság, 2 Németország, kettő Ausztria vendégszeretetét élvezi. Önök,
azok az emberek, akik befolyásolni tudják a sorsom, adóamnesztia, vagy
méltányosság, de legyen bármi. Képes
vagyok 55 évesen elhagyni a Hazámat. Amikor a lányom, hasonló –de egyetemi,
esetleg doktori címmel végez, lesz hová jönnie. Megéri az országnak ez? Mindösszesen
600 000.- forintról van szó. Nekem ez a lét, vagy a nemlét, és keményen,
nap mint nap, egész életemben megdolgoztam érte – egyeseknek hakniból összejön
fél nap. Miből él majd az ország? Mi tartja el a társadalmunkat? Mert
amennyiben a televízióban bohóckodók, a bulvármédia, a 200 éve beilleszkedésre
képtelen, szapora roma lakosság, a politikusok, a köz emberei, és a Jabil, meg
a Bosch embertelen körülmények között éhbérért dolgozói, és a közmunkások
maradnak, akkor itt hamar véget ér a „Balatoni nyár” Nem áll majd sorba senki a
Madaras Tesco pénztárnál, nem jár majd a villamos, és nem lesz tej a polcokon.
A zene elhalkul, majd leáll. És nem kap
el az érzés sem, hogy kiűzettek a paradicsomból, mert ez nekem, már régen nem
az.
Véget nem érő Tisztelettel:
Páhi János Miskolc,
2014 09 03
Cégvezető
Páhi és Tsa. Bt. 21292370-2-05
Miskolc, 3531 Béla u 1/a
Kapják:
Áder János
Köztársasági Elnök Úr Titkársága
Dr. Vida Ildikó, NAV Elnök
