Szvsz...volt jó felszerelésem, a síkvizes Wing lapátom, ott, Wildalpenben, Christian Ehrgarten vadvizes szatócsboltjában lecseréltem egy trendi Robson Freestyle-ra, szimmetrikus karbon toll, alu "katni" val, (ez a keret, egy aluminium szegély) alu nyél, 85"-ös forgatás. Örök életű lett, mint főnix, túlélte az első eltörést a Sava Dolinkán, majd kicseréltem a nyelét egy síkvizes karbon nyélre, ami a Szinva Suicide futamokon lelte halálát, ezért új nyelet kapott, ami a Pietrosz 55"-ös big letörésénél már úgy roppant meg, hogy elúszott az egyik toll, és öszvérlapát lett, amikor egy héttel az első berentei futam előtt, (HR 4) minden lapátom összetört, és a toll, egy Prijon Pretec-el összeházasodva még végigbírta a versenyt. Szóval, Süvegestől vettem egy Prijon cipőt, ugyan vadvizesnek adta el, de sztem munkavédelmi bakkancsnak jobb lett volna, tény, egy féltéglát fel lehetett volna vele rúgni a holdba, és nem esik le a gombás nagyújjköröm se.... Kora tavasszal, a nyéki tavon, autodidakta módon tanultam eszkimózni. Kutya hideg volt, még a rabsicolók is fáztak, úgy néztek rám, mint egy ufóra, és sejtelmük se volt, mindek borulgatok magamnak a jeges vízbe, soxor már magam sem, a sok fejjel lefelé léttől szédültem, amikor nagyon vert a víz a hidegtől, a közeli Breki nevezetű üzemegységben betoltam egy felest, majd vissza, a combig érő vízbe. De sikerült...Akkor még sejtelmem sem volt, hogy a "steril körülmények közöepette eszkimóforduló, nem ugyanaz az akcióban történttel.... A pecásboltban, ami búvárbolt is volt, vettem egy Camaro rövidujjú, rövidszárú neoprént, ami nem a legjobb választás, kajakozáshoz, de nem volt más.... Szvsz. Kezdődhet a kaland. Kis local tömörülésünk, Fuxocska, Frédi, és Kvaszta, fuxocska tanácsára, összedobott egy "raft hajóra" az előzetes leirásoknak megfeleően, a golyót is állja, orosz partraszálló desszant hajó, de tutti, úgy néz ki, mint egy raft...
Hááát...átqrtak vele, mert nyeklett nyaklott össze vissza, nem lehetett nagyon felfúni, a képen a teszt túra, a Sajón. Nomeg, a 15 e magyar pízt, végül csak ketten dobtuk össze, a többiek elfeledkeztek róla. szvsz...uccu, ki a közeli szlovákiai Bela Liptovska potok-ra. a bela, az egyesület közkedvelt úticélja volt, anno, meg a cégek, már szerveztek raftingtúrákat oda, közelsége vonzó volt, a sok bedőlt fa, meg rőzsegát taszitó .-) Mondanom sem kell, fingunk nem volt. Céges autóval mentünk, Kvaszta vezetett, az ő cégének a kocsija volt :-) Persze, munkaidőben. Hívta is a főnöke, hogy keresi egy ügyfél, meg volt beszélve, mire Kvaszta hirtelen berekedt, és elhaló hangon közölte, "lázas beteg, épp az orvoshoz tart" ...A Podbanske -i hidnál szálltunk vízre, követtünk egy helyi kocsit, kajakokkal a tetején. Hááát...megcsodálták a Dicső vörös hadsereg harcijárművét, ja, előtte a Hradok-i boltban, jól bevásároltunk, az akkor népszerű HIKO cseh sportszergyár termékeiből, jól csak én jártam, a mellényeik, ma is világszinvonalúak, sokáig meg is volt, a többiek, a Pierrot nevezetű dzseki mellett döntöttek, ami ma is legendárium, hogy akkora fostalicska, nem került még le gyártósorról, (akkor még nem ismertük a Kinai raftokat) Szóval, dörgettünk lefelé...nem igazán értettem, a Salza után, ez mitől vadvíz, mert hullámozni nem hullámzott, csak tekergett, mint giliszta az esőben, meg volt sok sziget. Próbáltuk a helyieket követni, a szigetek között, aztán egyszer elmentek balra, mi meg jobbra...kérdeztem is, hogy jó lesz e ez nekünk, de addigra, a 3 méter széles folyó, egy csatornába sodort minket, és pont szembejött egy fenyő, keresztbe, Fuxocska, szemüveg nélkül nem látta, így mi behasaltunk a padlóra, mint a katonák a DDay-en, fuxocska, meg lógva maradt a fán, mint Tarzan....eltelt kis idő, mig a bozótosban megleltük, expedíciós jellege volt. A következő akadály, egy törzs nélküli gyökér volt, kisebb nyárikonyha méretű. a fenyő, einstandolta az egyik vadiúj Profiplast lapátot, így veszteséglista is lett, mire leértünk a Vág torkolatához. Kalandos volt.... a fotó, vízreszállás előtti önbizalommal mosolygó Riht Stuff-ról.
Látszik a bokám fölött a vizes villanyszerelő bakkancs. arra jó, ha leföldelsz pocsolyában, az ellen véd...
Innentől, az egyesület túráira jártam, ahogy illik, egy idő után, nem kellett fizetnem, és már nem csak a következő akadályra üvegesedett a szemem, valami már baszkurálta az oldalam, ahogy Marcellus Vallace mondta, Bruce Willisnek,a Ponyvaregényben. Az egyesület "renegát" vonalához közelitettem, a Végvári-bogoly tengely, épp az "ortodox liberális szélsőjobb" volt az egyesületben, épp forrt a katlan, a rosszul sikerült raftvásárlás nyomán, ez olyan volt kb, mintha a rendszerváltás után belépek az MSZMP-be :-) De tény, tanulni lehetett tőlük. Harmadik utamon találkoztam későbbi életem egyik meghatározó egyéniségével, Kulagéppel. Az egyesületnek csak utifutija volt, kocsija nem. Tanfolyamokra, béreltek valami occsó szutykot. A szutykok, annyira szutykok voltak, hogy egy idő után, rá kellett jönni, -mikor az emelkedőn ki kellett szállni, és feltolni-hogy érdemesebb valami rendes négykerekűt bérelni, spórolás ide-vagy oda. Így lett a Kulagép Ford-ja, official trailer. Megvilágosodásom igazából akkor kezdődött, amikor először láttam rémült utast felmenekülni a hegyoldalra, és elbújni egy kő mögé.Pacsirko elúszott, és mindene, annyifelé, amennyi. Végvári mentette a putyurkát, és akkor már azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy én zárhattam a alakulatot. Miközben tommiboy dolgozott, tanácstalanul elcsorogtam mellette, de utánaüvöltött, hogy szedjem össze a lapátot, mert elúszott. upsz...egyedül, egy veszedelmes, idegen környezetben, senki aki mutassa az utat, jajjjj.... Összeszoritotam a seggem lukát, és begyűjtöttem a lapátot. Jó sokáig üldöztem, aztán felmásztam egy sziklára, a lapátot kitűztem két szikla közé, és büszkén vártam az elismerést, mint paripa a kockacukrot. Jó soká jöttek.... Tommiboy, kajaklapáttal, egy Palavában, egy utassal, köztük emberünk, kucorogva, mintha lövészárokban lenne a fronton, utánakötve Tamás fekete Topo-ja. Soká jöttek, végvárinak le kellett imádkozni a hegyoldalról :-) vigyorogva rámnézett, ledobtam a lapátot, mondta, igyekezzek, nem érünk rá....
Mérhetetlen boldog voltam.
Középen Tommiboy, zöld cuccban, jómagam sárgában, Kulagép meg épp valami Naphalat fogott, piros kékben :-) Így lettem "Segédtúravezető" A Renegátok, a következő túrán ellenörzést kaptak, merthogy, miaz, hogy a Végvári, és a bogoly, nem igazi oktatókat, hanem Kulagépet, engem, meg a Hasek Józsit, és Szilvit hozza. Az persze nem volt meggyőző, hogy nekünk nem kell fizetést adni, így a nagy Kis, meg a Jó, lektorálták a szakmaiságot. Itt újabb érdekes egyedeket jelöltem be ismerősnek a nemlétező Fészbukon. A nagylacit, meg a kicsit, mert kettő, az egy pár. ekkor már ismertem a Leskó Lacit, láttam vízreszállni a droidok seregét, láttam, amint tíz méter után, a két megszeppent, nekisodródik a híd lábának, Laci tajtékozva üvöltött, hogy evezzenek, de fennakadtak a pilléren. Patthelyzetben, a hajó felvette a V betű alakot, a két szárában rémülten kapaszkodott a két delikvens, látszott, a megoldás, ha valamelyik elfárad, és kiesik a hajóból, vagy megrémül a Vadvíz feltalálójának harsány anyázásától :-) Közben a csoport messze járt, mire egyik emberünk, feladta a küzdelmet az egyik fő elemmel, és érdekes tandemben elúsztak a többiek után. Na, akkor megtanultam bőszen üvöltve utasitásokat osztani, felköpni, és aláállni. ezt, a heves vérmérsékletű, önbizalommal teli embert ismerték meg a Nagylaciék. Laci azóta is emlegeti, azt hitte, ez a csávó qva tökös lehet, és meg volt szeppenve....
Íme, a bizonyiték, akkor már tudtam eszkimózni. Innentől, úgy gondoltam, új útra lépek, Álltam a bogolynorbi cekhét, és elindultunk a Soca-ra, épp ideje volt, hogy megtanuljam, milyen a vadvíz, hajón kívül.
